A gentleman kifejezés hallatán a legtöbben egy elegáns, igényesen szabott öltönyben megjelenő férfira gondolunk. Na de miért alakult ez így? Egyáltalán ki találta fel a mai öltönyök elődjét? Az alábbi cikkben ennek a kérdéskörnek járunk a végére!
Az öltönyök megalkotásával és elterjedésével kapcsolatban két férfit említenek leggyakrabban a különböző történelmi források: 1666-ban II. Károly angol király elrendelte, hogy udvar kötelékébe tartozó emberek többé ne kövessék francia divatot, így a férfiaknak hosszú kabátot, mellényt és térdnadrágot kellett viselniük.
Így született meg a háromrészes öltöny elődje, bár a történészek egy része szerint a döntést valószínűleg leginkább az uralkodó azon kívánsága motiválta, hogy mérsékelje udvarának extravaganciáját. Fontos megjegyezni azonban, hogy egyes kutatók szerint korábban már a holland udvarban is tetten érhetőek voltak hasonló darabok.
Ahogy teltek az évek Európa számos más pontján is átvették ezt a stílusirányzatot, ezzel együtt pedig természetes, hogy mindenki változtatott valamit a szóban forgó ruhadarabokon. Azonban George Bryan Brummell volt az, aki gyökeresen megreformálta az öltönyöket, és ezzel együtt azok viselési szokásait is.
Brummell a 19. század elején kifejezetten szoros kapcsolatban állt a brit elittel, a férfira az arisztokraták között Beau Brummellként hivatkoztak, és neki köszönhetjük a modern úriemberek első számú viseletét.
Brummel teljesen átformálta az öltönyviselési trendeket ugyanis bőszen hirdette, hogy a ruházatban az illeszkedés fontosabb, mint a bőség, emellett ő tette divatossá a hosszú nadrágokat, és a szabott ingeket is.
Ez is érdekelhet: Hogy kell megfelelően felöltözni egy kulturális eseményre?
Az öltönyök evolúciója
Beau Brummelltől kezdve az öltöny lett a férfidivat koronaékszere. Az idő múlásával azonban még ez a visszafogott, konzervatívnak titulált ruhadarab is folyamatosan megújult és változott. Például a térdig érő frakk fokozatosan átadta a helyét ma ismert verziójának, amely csak hátul volt hosszú. A frakk helyére egy idő után a szmoking lépett, amelyet a ma ismert 3 részes öltöny követett.
Az előbb említett változás nem csupán a divatirányzatok cserélődésével magyarázható, hanem az aktívabb életmódot is tükrözte, amely kényelmes ruházatot igényelt.
Kifejezetten érdekes jelenség az is, hogy az öltönyök evolúciójában igenis tetten érhetők a különböző történelmi korok, és azok problémái is.
Amikor társadalmilag kedvezőbb idők jártak, az öltönydivat színesebbé vált, és a már-már túl sok anyagot felhasználó szabások voltak a normák, de a pénzügyi válság vagy a háború idején a színek egyszerűbbek voltak, és az anyagadagolás észszerűbb szabásokat eredményezett, például az egyrészes öltönyök népszerűbbé váltak a kétrészeseknél. Voltak olyan időszakok is – például a ’60-as és ’70-es években –, amikor a fiatalabb generáció látványosan nemet mondott az öltönyökre, mivel úgy gondolták, hogy ezzel a húzással is egyfajta lázadást fejezhetnek ki.
Összegezve az öltönyök a feltalálásuk óta a férfidivat stabil elemei, alkalmazkodnak a korhoz és a múló divathullámokhoz, és nagy valószínűséggel még sokáig a modern úriemberek legfőbb ruhadarabjai maradnak.
Forrás: Aristocracy London
