hajléktalan férfi illusztráció

Sajnos nem egyszer esett meg a történelemben, hogy emberek kapzsi és mániákus becsvágyaik miatt ölni is képesek voltak. Az áhított pénzösszeg reményében sokan szinte bármire képesek. A kevésbé bátrak bérgyilkost fogadnak fel, az eltökéltek pedig maguk válnak gyilkossá. Az utóbbi történt Michal Malloy esetében is. Öt ismerőse – egyes beszámolók szerint akár 20 – merényletet követett el ellene, de a férfi „halhatatlannak” bizonyult. A terv pofon egyszerűnek és bombabiztosnak ígérkezett, de az ír tűzoltótól nem tudtak oly könnyen megszabadulni.


Malloy halálához vezető események 1933 januárjában kezdődtek. Az egykori tűzoltó akkoriban alkoholista és hajléktalan volt, így gyakran látogatta a helyi bárokat egy kis ingyen pia reményében, ott ismerkedet meg a gyilkosaival.

Az öt férfi – Tony Marino, Joseph "Red" Murphy, Francis Pasqua, Hershey Green és Daniel Kriesberg (akiket később a címlapok "Gyilkos Trösztnek" neveztek) – azt tervezte, hogy három életbiztosítást köt Malloyra, majd halálra itatják. A férfi könnyű célpontnak tűnt. Nincs otthona, imád inni, sima ügy.

Az egyik csaló, Marino, már korábban is végrehajtott egy hasonló cselszövést. Biztosítást kötött egy hajléktalan nőre – saját magát nevezte meg kedvezményezettként. Erőszakkal alkohollal itatta, meztelenre vetkőztette, majd jeges vízzel leöntötte a matracát, és egy nyitott ablak alatt hagyta. Másnapra meghalt, és a halottkémek tüdőgyulladást állapítottak meg a halál okaként. Marino felvett 2000 dollárt az életbiztosításból, mindenféle felhajtás és szemöldökfelhúzás nélkül.

Ezért úgy döntöttek, hogy összebarátkoznak Malloy-jal, és hasonlóan ingyen itallal kínálják. Az orra alá dugtak egy petíciót, amely Marino helyi hivatalba való megválasztását tűzte ki célul, a hajléktalan férfi pedig örömmel aláírta. Azt azonban nem tudta, hogy a saját magára kötött életbiztosítást hitelesítette, amivel a csalók 3500 dollárt (mai pénzben számolva körülbelül 24 millió forint) nyertek.

Marino, aki az egyik zugkocsma tulajdonosa volt, azt mondta neki, hogy ingyen ihat, amennyit csak akar. Malloy borzalmas formában volt, a korához képest nagyon rosszul nézett ki.

Biztosan nem tart sokáig, míg feldobja a pacskert – gondolták.

NYC Municipal Archives, Public domain, via Wikimedia Commons

Tévedtek.

Malloy szinte egész nap ivott, minden egyes nap, de másnap reggel vidáman állt a bejárati ajtóban, mint mindig, egy újabb adag után. A banda úgy döntött, hogy fagyállóval helyettesítik az alkoholt, hogy felgyorsítsák a folyamatot, de ez sem hozott változást. Másnap is mosolyogva tért vissza.

A fagyállót aztán terpentin, majd patkányméreg váltotta fel. De semmi nem hatott. Elájult, az utcára dobták, de a következő nap ismét megjelent újabb ital után sóvárogva.

Marino kocsmája.

Ossie Le Viness, Public domain, via Wikimedia Commons

A gyilkosok szinte mindennel próbálkoztak:

Nyers osztrigát áztattak metanolba, és megetették vele – ez az ötlet Pasqua fejéből pattant ki, ugyanis látott egy embert meghalni, miután whiskybe áztatott osztrigát evett. Amikor ez sem tudta Malloy-t megölni, romlott szardíniából és szőnyegszegekből készült szendvicset adtak neki. De legnagyobb meglepetésükre ezek után a férfi még meg is kérte őket, hogy készítsenek neki egy másikat. Valószínűleg ekkor jöttek rá, hogy Malloy gyomra acélból van, és bármi amit lenyel, nem képes vele végezni. Emelni kellett a tétet.

Így egy fagyos téli éjszakán, amikor a hőmérséklet -26 °C-ra csökkent, megvárták, amíg elájul, meztelenre vetkőztették, és a hóba dobták. Ezután több liter vizet öntöttek a mellkasára és az arcára, majd hazamentek. Meggyőződve arról, hogy senki sem élhet túl egy ilyen kínzást, a csoport lába földbe gyökerezett, amikor Malloy másnap ismét felbukkant, és inni akart.

A csalók egyre kétségbeesettebbek lettek. Egy újabb nehéz éjszaka után feltámasztották, és kivitték az utcára, ahol egy lefizetett taxisofőr 72 km/órás sebességgel elgázolta, de „a biztonság kedvéért" hátulról is áthajtott rajta. Másnap Malloy nem jelent meg. De mielőtt ünnepelhettek volna, a banda felhívta az összes helyi halottasházat, hogy megbizonyosodjanak a haláláról. De sehol sem találtak róla feljegyzést.

Amíg pedig nem volt hír, addig nem tudták felvenni a pénzüket.

Három héttel később Malloy a szokásához híven ott állt a kocsma bejáratánál, és egy italra vágyott. A férfi csonttöréseket szenvedett, és nem emlékezett a kérdéses éjszakára, csak annyit tudott, hogy szomjas. Nagyon-nagyon.

A gyilkos alakulat a végét járta. Ekkor jutott eszükbe a végső megoldás. Ebben azonban nem volt már semmi turpisság és balesetnek álcázott tragédia. Megvárták, amíg a férfi ismét elájul, felvitték Marino hálószobájába a bár fölé, és egy gázcsövet dugtak le a torkán. Egy órán belül Malloy már nem lélegzett. Halálát tüdőgyulladásnak tulajdonították – valószínűleg egy megvesztegetett orvos segített nekik –, és gyorsan eltemették, miközben a „legénység" begyűjtötte az aljas módon szerzett pénzt.

A szerencsétlenül járt hajléktalannak azonban híre ment. A helyi italbárokat látogató rendőrök történeteket hallottak a férfiról. Amikor megtudták, hogy különös körülmények között hunyt el, nyomozást indítottak. A holttestét kiásták és törvényszéki vizsgálatnak vetették alá. Ekkor derült ki halálának valódi oka. Meglepetés: meggyilkolták.

A bandatagok időközben összevesztek egymással, mert nem tudták igazságosan elosztani a pénzt, ezzel pedig felkeltették a helyi hatóságok figyelmét.

Marino rendőrségi fotója.

New York Police Departement, Public domain, via Wikimedia Commons

Bíróság elé állították és gyilkosságért elítélték őket. Green életfogytiglani börtönbüntetést kapott, míg a másik négyet halálra ítélték.

Michael Malloy végül kegyetlen és szörnyű halált halt, de kifürkészhetetlen kitartása és puszta élni akarása – valamint ír akarata, hogy tovább igyon – arra késztette gyilkosait, hogy eltérjenek tervüktől, és végül leleplezzék saját magukat.

Forrás: ITT és ITT

A figyelmetekbe ajánljuk