A testvérpár ugyanis kivégezte saját szüleit, tettükre adott magyarázatul pedig egy olyan indok áll, amelyet a mai társadalom már más szemszögből vizsgál. A közösségi média ismét felkapta a történetüket, és rettentően sokan kérik a bíróságot, hogy tárgyalják újra a páros esetét. Cikkünkben összefoglaljuk azokat az eseményeket, amelyek fontosak az üggyel kapcsolatban.
A segélyhívás
„Valaki megölte a szüleimet! Azonnal jöjjenek ki, kérem! Valaki megölte a szüleimet!"
– szólalt meg egy sírástól és félelemtől elcsukló ember hangja a rendőrségi a telefonban 1989 augusztus 20-én, késő este.
Az akkor még csak 21 éves Lyle Menendez ejtette meg a segélykérő hívást, miután hazaértek öccsével esti programjukról. A család hatalmas villájának a nappalijában egy vérfürdőhöz hasonlítható mészárlás helyszíne fogadta a rendőröket.
Az édesapát a kanapén ülve érte a halál, hátulról lőtték tarkón. Ugyan már az első lövés végzetes volt, ezek után még hét követte azt. Az édesanya valószínűleg megpróbált menekülni, de a vértócsán valószínűleg megcsúszott, így őt a földön heverve találták.
A két huszonéves fiú a ház kertjének gyepén térdelve, zokogva várták a rendőrséget.
A gyilkosság után
Jose Menendez a filmiparban tevékenykedett, így a rendőrség joggal gondolt arra, hogy valamelyik ellenlábasa követhette el a maffia merényletekre emlékeztető kivégzést.
A nyomozás megkezdését követően elterelődött a figyelem a testvérpárról, akik gyász helyett inkább fényűző életmódba fogtak. Autót vásároltak, bulik és rendezvények rendszeres látogatói lettek, és úgy szórták az örökségüket, mintha misem történt volna.
Fél év után ez a nyomozóknak is szemet szúrt, így inkább rájuk kezdtek összpontosítani. Erik Menendez a pszichológusának végül elárulta nagy titkát, miszerint ő és bátyja felelősek szüleik haláláért, és a telefonhívás, valamint az alibijük, mind egy megrendezett terv része volt. A pszichológus barátnője osztotta meg végül a hatóságokkal a fejleményeket.
Mivel páciensek magánszféráját titoktartással védik a foglalkozásokon, így kétséges volt, hogy a hangszalagokra rögzített vallomás helyt áll-e a bíróságon, mint bizonyíték. Végül a három felvételből kettőt fogadtak el.
A karrierjében sikeres családapa mindenképpen egy gazdag és jómódú dinasztiát akart létrehozni, ahol fiai tovább vihetik a nevét. Mindezért gyermekeit a legjobb iskolákba járatta, és mivel mindkettő érdeklődést és tehetséget mutatott a tenisz felé, így extra edzések és magánfoglalkozások sem maradhattak el.
Jose Menendez nagy szigorral követelte meg a tökéletességet, de sokszor alkalmazott akkoriban testi fenyítést is, ugyanis a fiúk szívesebben töltötték a barátaikkal szabadidejüket és egyáltalán nem mutattak eltökéltséget a tanulás terén, sőt a szülők rendszeres látogatói voltak az iskolának miután valamelyik ifjabb Menendezt csínytevésen kapták.
A vasszigor egyértelmű volt a családi házban, ám amire a bíróságon fény derült, arra senki nem számított.
„Féltem, és az apám nem akarta, hogy bárkinek is elmondjam. Azt mondta ez a mi titkunk, és ha elmondom valakinek, akkor meg fog engem ölni."
Az indíték
A bíróságon a kérdezések során bukott ki Lyle Menendezből, hogy édesapja kiskorában rendszeresen molesztálta és létesített vele szexuális kapcsolatot.
Vallomása szerint erről az édesanya tudott, és a későbbiekben a kistestvérével is elkövette ugyanezeket a borzalmakat az családfő.
A tettükre való magyarázat sok mindenkit meggyőzött, és már akkor is rengetegen álltak ki mellettük és kérték, hogy a bíróság áldozatként kezelje őket, és ezzel enyhébb büntetést kapjanak, de a két férfit végül életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
„Egy dolgot megtanultam. A testi kényelem sokkal kevésbé fontos, mint az milyen a kapcsolatunk a minket körülvevő emberekkel. Egészséges házasságom van és megtanultam teljes életet élni itt, a börtönben is. Én vagyok az a gyerek, aki megölte a szüleit, és ezt semmi nem változtatja már meg. Elfogadtam ezt."
Így nyilatkozott évekkel később Lyle Menendez. Ma már 31 éve raboskodnak. Ez alatt az idő alatt mindkettőjük megházasodott és próbálnak a lehető legteljesebb életet élni a rácsok mögött is. Elítélésükkor mindkettőjüket külön fogházakban helyezték el, mert a két testvér nagy befolyással van egymásra.
Telefonon nem beszélhettek, így levelek formájában tartották egymással a kapcsolatot. 2018-ban volt kettejük között egy engedélyezett találkozás, amikor is könnyekbe borult szemekkel ölelte meg egymást a szülőgyilkos testvérpár.
Történetük megannyi kérdést vet fel mindenkiben: Lehet-e igazat adni a szavuknak, vagy pedig jogosan ülnek a rácsok mögött? Mi máshogy döntöttünk volna? Vajon tényleg nem lett volna másik kiút a helyzetükből, egyáltalán igaz volt a vallomásuk?
Szerző: Prokaj Tamás
