A távol-keleti ország népessége viszonylag rövid időn belül nőt óriásit: 660 millióról több mint 1,4 milliárdra emelkedett a lakosság száma. Ez a növekedés – az 1959-1961-es nagy éhínség óta először – kezdett el csökkeni az elmúlt években – írja a BigThink.
A Kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint az ország népessége 1,41212 milliárdról 2021-re mindössze 1,41260 milliárdra emelkedett. Ez rekordalacsony szám, mindössze 480 000 fős növekedés jelent, ami csupán töredéke az egy évtizeddel ezelőtti, évente mintegy nyolcmilliós növekedésnek.
Bár a születések számának lassulásához hozzájárulhatott a gyermekvállalási kedv csökkenése, melynek oka a szigorú koronavírus-intézkedések lehettek, a kutatók már évek óta sejtették, hogy a népesség csökkenése bekövetkezik.
Kína teljes termékenységi rátája (az egy nőre jutó születések száma) az 1980-as évek végén 2,6 volt – jóval a halálozások pótlásához szükséges 2,1 felett. Ez 1994 óta 1,6 és 1,7 között van, 2020-ra 1,3-ra, 2021-re pedig 1,15-re csökkent.
Összehasonlításképpen: Ausztráliában és az Egyesült Államokban a teljes termékenységi ráta 1,6 születés, az öregedő Japánban 1,3, hazánkban pedig 1,56 volt – Magyarország esetében egy 2019-es adatról beszélünk. Fontos megjegyeznünk, hogy bár hazánk születési rátája magasabb, mint Kínáé, ahhoz, hogy idehaza ne csökkenjen a népesség a nőknek 2,1 gyereket kellene vállalniuk átlagosan.
Kína népességének csökkenése különben annak ellenére történik, hogy az állam 2016-ban felhagyott az egygyermekes politikájával, és tavaly bevezette a háromgyermekes politikát, amelyet adó- és egyéb ösztönzőkkel támogatott.
Különböző elméletek szólnak arról, hogy a kínai nők miért vonakodnak továbbra is gyermeket vállalni az állami ösztönzők ellenére: az egyik a kis családokhoz való hozzászokás, a másik az emelkedő megélhetési költségek, a harmadik a házassági életkor növekedése, ami késlelteti a születéseket, és visszafogja a gyermekvállalási kedvet.
