Josephine Baker 1906-ban született az amerikai St. Louisban, ahol már gyerekként megtapasztalta a faji megkülönböztetés súlyos következményeit. Fiatalon táncolni és énekelni kezdett, majd 1925-ben Párizsba költözött, ahol rövid idő alatt óriási népszerűségre tett szert. A francia közönség rajongott különleges előadásaiért, Baker pedig Európa egyik legjobban fizetett szórakoztatóipari előadójává vált. A párizsi elit társasági eseményeinek állandó vendége lett, és gyakran politikusokkal, diplomatákkal, valamint befolyásos üzletemberekkel találkozott.
Amikor azonban a náci ideológia egyre nagyobb teret nyert Európában, Baker úgy döntött, hogy hírnevét kihasználja a fasizmus elleni küzdelemhez. Franciaország iránt különösen erős kötődést érzett, hiszen az ország olyan lehetőségeket biztosított számára, amelyeket szülőhazájában a rasszizmus miatt nem kaphatott meg. 1937-ben francia állampolgárságot is szerzett.
1939-ben Jacques Abtey francia hírszerző tiszt kereste meg Bakert, aki azonnal vállalta, hogy információkat gyűjt a francia hírszerzés számára. Munkájáért semmilyen fizetséget nem fogadott el.
Hamar kiderült, hogy ismertsége tökéletes álcát jelent. A diplomaták és katonai vezetők szívesen beszélgettek vele, és gyakran olyan információkat is elárultak, amelyeket egy ismeretlen személlyel soha nem osztottak volna meg. Baker a társasági eseményeken hallott beszélgetésekből német csapatmozgásokról, katonai létesítményekről és stratégiai tervekről szerzett értesüléseket, amelyeket továbbított a francia hírszerzésnek. A beszámolók szerint időnként a karjára írta fel az információkat, máskor fényképeket és dokumentumokat rejtett a melltartójába.
Amikor figyelmeztették, hogy rendkívül veszélyes tevékenységet folytat, állítólag csak nevetett. Úgy vélte, senki sem feltételezné egy világhírű előadóművészről, hogy valójában kémkedik.
Amikor a német csapatok 1940-ben megszállták Franciaországot, Baker elhagyta Párizst, és vidéki kastélyába költözött, ahol menekülteket és ellenállókat is bújtatott. A németek egyszer még az ingatlant is felkeresték, ám az énekesnőnek sikerült elterelnie a gyanújukat. A helyzet fokozódó veszélyessége miatt később Jacques Abtey társaságában Portugáliába utazott. A titkos katonai információkat láthatatlan tintával írták Baker kottáira, amelyek így a határellenőrzéseken is kevésbé keltettek feltűnést. Az énekesnő hírnevének köszönhetően szabadabban utazhatott, koncertturnéi pedig megfelelő ürügyet biztosítottak a külföldi látogatásokhoz.
Baker később Marokkóban is folytatta hírszerző tevékenységét. A CIA beszámolója szerint az általa megszerzett információk az 1942 novemberében végrehajtott Torch hadművelet, vagyis a szövetségesek észak-afrikai partraszállásának előkészítésében is szerepet játszottak.
A háború után Baker visszatért Párizsba, ahol továbbra is segítette a nélkülözőket. Háborús szolgálataiért megkapta a francia Becsületrend lovagi fokozatát, a Croix de guerre katonai kitüntetést és az ellenállásért járó érdemérmet. Az énekesnő később az Egyesült Államok polgárjogi mozgalmának is aktív résztvevője lett. Az 1963-as washingtoni menetelésen Martin Luther King mellett szólalt fel, és élete végéig küzdött a faji megkülönböztetés ellen.
Josephine Baker 1975-ben, 68 éves korában hunyt el. 2021-ben első fekete nőként kapott helyet a párizsi Panthéonban, ahol Franciaország legjelentősebb történelmi személyiségeinek állítanak emléket. Ezzel az ország hivatalosan is elismerte a művészetben, az ellenállási mozgalomban és az emberi jogok védelmében betöltött szerepét.
Olvasd el ezt is!