Az Alibi - hat hónapra egy félévente megjelenő antológia, melybe neves szerzők adott témában írt verseit, novelláit, gondolatait olvashatjuk. Cikksorozatunkban ezekből a szövegből válogatunk. Ebben a részben Karafiáth Orsolya egyik versét tolmácsoljuk.
(Nem én)
Az elromlott ventilátor a bűnös.
A hőség tette, a pálmaárnyék, a homok.
A fehérre ázott, tehetetlen korallok a hibásak.
A dél vétke. Ahogy átforrósodott.
A víz gyanútlan volt, a sziklák sem figyeltek.
Aludtak mind a görgeteg kövek.
Túlzás, nem kell semmi, meggyulladok!
Nem vágytam testre. A sajátomra sem.
(Ekkor jöttél és)
mintha áttükrözött volna a meleg.
Tetszem, ugye: nevetős nő, hajamban rózsa.
Fáradt leszel, ráncos, hadart a kép.
Halott. Ezt a visszavert fény mondta.
(Te!)
Szemed feszül, nem tudsz könnyezni sem.
Hüllő! Nyirkos, pikkelyes, ragadsz.
Csak pislogok: azért szeretsz kicsit?
Az én vágyam tiszta, bár belőled fakad.
Nem hűl a bőröm. Hozzáérsz – sistereg.
A combom! Feszítsed, tépjed!
Kicsap a pára, nem látom az arcod.
Ördög vagy. Füstöl a szíved.
Az undor ráz. Öklendezem.
A mellbimbóm megszúr – eredj!
Miért nevetsz? Hideg hisztéria.
Nagyon gyorsan elélvezek.
