A betegségtől való félelem a legtöbb emberben felerősödött az elmúlt időszakban, de sok esetben mindemellett (vagy helyett) a saját fantomjainkkal is meg kell küzdenünk. Többek közt erre ébreszt rá a népszerű magyar költő verse.
Karafiáth Orsolya: Elkap
Hiába kergettél – kacag a Fantom.
Szántszándékkal vánszorogtam: érj be.
Na, most elő a vádakkal, hadd halljam!
Beszélj, beszélj! Úgy vágyom beszédre!
Szólíts meg nyugodtan! Nincs nevem,
és tisztán értek minden nyelvet.
Csupán a hallgatást töröm –
szilánkjai sebeznek, szóval: kezdd el!
Anyád vagyok, apád, és mind a holtak,
az őrjöngés, a feltörő iszony.
Száz százalék, a boldogság is én,
s az élők is vagyok, veled, bizony.
Mit akarsz tőlem? Miért akartad?
Gyomrodban, torkodban én lakom.
Szerinted én vagyok, ki nem hagy aludni,
nem is kell ott lennem, ahol a fájdalom.
Te kaptál el, ez képesség, tudod?
Nekem mindegy, meddig vagyok veled.
Csak egy szellem vagyok, nem tartalak meg.
Hagyj futni. Hátha most gyorsabb leszek.
Karafiáth Orsolya verse a 2018-as Alibi hat hónapra 20. jublieumi kiadásában jelent meg.
