Jack Nicholson (Kínai negyed, Száll a kakukk fészkére, Ragyogás) lenyűgöző karriert tudhat maga mögött: az 1969-es Szelíd motorosokban játszott szerepétől kezdve egészen a 2007-es A bakancslistáig Hollywood csúcsán, vagy legalábbis annak közelében volt, majd visszavonult a filmezéstől. De, mint kiderült, az idén 87 éves színész már 1986-ban is öregnek érezte magát a szakmához – méghozzá egy olyan film miatt, amivel nagyon nem volt megelégedve.
Ahogy a Slash Film kiemeli, a New York Timesnak adott 1986-os interjújábanJack Nicholson arról is mesélt, hogy megnézte a Meglógtam a Ferrarival című filmet, ami abban az évben jelent meg. Bár a közvélekedés szerint ez John Hughes rendező legjobb filmje, a színész saját bevallása szerint minden pillanatát utálta.
Ez is érdekelhet! Az egyik legismertebb filmkritikai oldal szerint ez a legtökéletesebb karácsonyi film
Az a film azt éreztette velem, hogy teljesen irreleváns vagyok mindennel kapcsolatban, amire a közönség kíváncsi lehet – és azt, hogy 119 éves vagyok
– nyilatkozta az akkor 39 éves Nicholson.
Hidd el, mindenki más, aki látta, szerette. Én meg, tudod, szó szerint úgy mentem ki onnan, hogy arra gondoltam, a napjaim meg vannak számlálva. Ezek az emberek meg akarnak ölni.
Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy Nicholsonnak a fiatalság ünneplése nem tetszik a filmben, hiszen a Meglógtam a Ferrarival tinikről szól, akik felhőtlenül jól érzik magukat Chicagóban. Ennél azonban sokkal összetettebb problémáról van szó, ami Hollywood akkori állapotával függ össze.
Az interjúban Nicholson ugyanis azt is megemlíti, szerinte Hollywood nagyban korlátozza a filmkészítők kreativitását – a film miatt pedig úgy érezte, leáldozott az eredeti alkotások kora.
Bár ezt mai szemmel, a blockbusterek és folytatások korszakában, egy talán minden eddiginél profitorientáltabb hollywoodi kultúrában nehéz lehet megértenünk, 1986 egy fontos mérföldkő volt ebben a folyamatban.
Ha tovább olvasnál: 4 sorozat 2024-ből, amit nem érdemes átvinni jövőre
Nicholson ugyanis az 1970-es években volt a csúcson, az a korszak pedig jellemzően a gondolkodásra ösztönző drámákról és a műfaji határok feszegetéséről szólt, a következő évtizedben viszont eljött a nagy költségvetésű, széles közönségnek szóló filmek ideje – emiatt pedig teljesen érthetőek elégedetlen kommentjei Hughes filmjével kapcsolatban.
