Különösen érdekelték a londoni villamosok
John Russell Taylor filmkritikus Alfred Hitchcockról szóló életrajzi könyvében olvasható, hogy a rendező kedvenc tantárgya a földrajz volt, de érdekelték még a térképek, az úthálózatok és a villamosok, valamint a buszvonalak és -megállók, ahogy szerette a menetrendet is olvasgatni. Felnőttként sem hagyott alább érdeklődése a londoni villamoshálózat iránt, sőt a tömegközlekedési estköz iránti szeretetét átemelte munkáságába is, számos filmben találkozhatunk ugyanis olyan jelenetekkel, amelyek villamosmegállóban vagy villamoson játszódnak. Ilyen például az 1932-es A tizenhetes számú ház, az 1938-ban bemutatott Londoni randevú vagy éppen az 1951-es Idegenek a vonaton című alkotásai.
A forgatásokon gyakran előfordult, hogy a csapón olvasható számokról a rendező a londoni villamosok vonalaira asszociált, azaz például a 23-as jelenet 3-as felvételénél elkiáltotta magát, hogy „Woodford, Hampstead“, melyek az adott villamosok végállomásait jelölik.
Felesége karrierje nagy részében alkotótársaként volt jelen
Fotó: Getty Images
1926. december 2-án vette feleségül a szintén brit forgatókönyvírót, Alma Reville-t, akivel még évekkel korábban egy forgatásokon találkoztak. Reville pályája kezdetén még szkriptesként dolgozott, ám idővel egyre nagyobb részt vett ki a filmkészítés folyamatából. Házasságuk után is inkább a háttérből segítette férje munkásságát, ugyanis rengeteg filmjében szerepelt író vagy társíróként. Charles Champlin filmkritikus szerint Hitchcocknak összesen négy keze volt, ebből kettő felesége, Alma Reville-é. 1979-ben, mikor a rendező átvette az AFI életműdíjat, beszédében feleségének mondott köszönetet.
Szeretnék köszönetet mondani négy személynek, akiktől a legnagyobb szeretetet, elismerést, bátorítást és állandó együttműködést kaptam. A négy közül az első a vágó, a második a szkriptes, a harmadik a gyermekem, Pat anyja, a negyedik pedig a kiváló szakács, aki mindig erején felül teljesít a konyhában. A nevük nem más, mint Alma Reville, a feleségem.
Ez is érdekelhet! Janet Leigh a Psycho után évekig képtelen volt zuhanyozni
6 évesen börtönbe került
Hitchcock szigorú, vallásos családban nevelkedett, ahol nem igazán volt helye az engedelmetlenségnek. 6 éves korában egy apró csínytevése miatt az apja egy cetlit adott a kezébe, majd elküldte a helyi rendőrőrsre. A cetlin az állt, hogy az elkövetett csíny miatt 5 perc börtönbüntetést érdemel. A rendőr – Hitchcock apjának kérése okán – bezárta a gyermeket a cella mögé. Ez annyira megrémisztette a rendezőt, hogy egész életében rettegett a rendőröktől és notóriusan kerülte a legenyhébb szabályok megszegését is. Például ha megbüntették, mert rossz helyen parkolt, még az autóba sem mert beülni. Az élmény egyébként gyakran visszaköszön alkotásaiban, ugyanis számos filmben láthatunk olyan cselekményszálat, ahol az egyik szereplőt tévesen ítélte el az igazságszolgáltatás.
Jezsuita iskolában érezte először a filmjei fő mozgatórugóját, a félelmet
Gyerekkorában többször kellett iskolát váltani a költözések miatt, 11 éves volt, amikor a jezsuita St. Ignatius iskolába került, ami szigorúságáról és büntető módszereiről volt híres. A papok egy lapos, hajlékony, ám nehéz tárggyal fegyelmezték a tanulókat, mellyel a diákok kifeszített tenyerére csaptak. A büntetés mindig a nap végén zajlott, így azok a gyerekek, akiket felírtak a fegyelmezendő listára, a nap hátralévő részében retteghettek. Hitchcock egy 1962-ben megjelent interjúkötetében azt mesélte a legendás filmrendezőnek, François Truffaut-nak, hogy bár jó tanuló volt, néha őt is felírták erre a bizonyos listára. Szerinte az iskolában tapasztalta meg először azt a zsigeri félelmet, melyet később a filmvásznon jelenített meg.
Fotó: Hulton Archive/Getty Images
Pályafutása során rájött arra, hogyan manipulálja és keltsen minél nagyobb feszültséget a közönségben, hogy folyamatosan félelemben tartsa őket. Különböző technikákkal kísérletezve tapasztalta ki, mely eszközök gyakorolnak legnagyobb hatást a nézőkre: a mise-en-scene technikát alkalmazva figyelt a kamera állására, a világításra, a kellékekre de óriási hangsúlyt fektetett a zenei aláfestésre és hangeffektekre is. Gondoljunk csak a Psycho leghíresebb, zuhanyzós jelenetére, amely egy minden szempontból alaposan átgondolt és kiválóan megkoreografált pillanata az ikonikus filmnek. Nem véletlen, hogy a borzongásával és a filmjeiben központi témaként szolgáló kukkolás, megfigyelés és folyamatos borzongás műfajt teremtett.
Ajánljuk figyelmedbe! Ezért nem volt hajlandó macskákkal forgatni Alfred Hitchcock
Sosem kapott Oscar-díjat
Korának egyik legelismertebb és legjelentősebb rendezőjének számított, ám a filmszakma csúcsának számító díját sosem kapta meg. Összesen öt alkalommal jelölték legjobb rendező kategóriában:
- 1940-ben a A Manderley-ház asszonya című filmért;
- 1944-ben a Mentőcsónak című filmért;
- 1945-ben az Elbűvölve című filmért;
- 1954-ben a Hátsó ablakért;
- 1960-ban a Psycho című filmért.
Állítólag lenézte a díjátadókat és saját bevallása szerint csodálkozott azon, hogy emberek végig tudták ülni, sőt, szerették a filmjeit. A Manderley-ház asszonya ugyan legjobb producer kategóriában nyert, ám az mégsem Hitchcock rendezői kvalitásait ismeri el. Az Akadémia azonban nem hagyta teljesen figyelmen kívül, 1968-ban neki ítélték az Irving G. Thalberg emlékműdíjat, amelyet száz év alatt mindössze 32-en kaptak meg. Ám Hitchcockot ez sem hatotta meg igazán, köszönőbeszéde mindössze két szóból állt: köszönöm szépen, majd sarkon fordulva lesétált a színpadról.
Véletlenül alakult úgy, hogy szerepel a saját filmjében, ami később védjegyévé vált
Több hollywoodi rendező szeret megjelenni filmjeiben, Quentin Tarantinót legtöbb alkotásában elcsíphetjük statisztaként vagy egy néhány perces szerepben, de Martin Scorsese is visszaköszönt már a filmvászonról a Taxisofőr egyik jelenetében. Nem ők voltak az elsők azonban, akik ehhez a filmes eszközhöz nyúltak, Hitchcock ugyanis 53 nagyjátékfilmjéből 40-ben feltűnik. Ugyan sem a narratíva szempontjából, sem pedig tematikailag nem szolgál semmilyen célt, ám pályafutása során védjegyévé vált, hogy pár másodpercre felbukkan a vásznon. Ez azonban csupán a véletlen miatt alakult így A titokzatos lakó című film forgatása közben, mely első nagyjátékfilmjével a rendezői debütálása, és ahol saját elmondása szerint kísérletezett a stílusával.
(Források: History, Sotheby's, Screen Rant, Wikipédia)
