Sok film esetében már az első pillanatban sejtjük, hogy mi lesz a végkifejlet. Vannak azonban olyan alkotások is, amelyek szürke ködben tartanak, hogy aztán a finálé alatt pofozzanak fel minket a legnagyobb csavarral – ilyenből mutatunk most ötöt.
A tégla
2006-ban mutatták be a mozikban a Martin Scorsese által jegyzett filmet, melynek furfangos cselekménye a fináléig tetőzik. A történet Bostonban játszódik, ahol a helyi maffiavezér, Frank Costello (Jack Nicholson) felkarolja a tízéves Colin Sullivant (felnőttként Matt Damon alakítja), mivel szeretne belőle besúgót képezni. 20 évvel később Sullivan rendőrnek áll, hogy ezzel segítse a gengsztert. Megismerkedik Billy Costigannal (Leonardo DiCaprio), aki ügynökként épül be a maffiába. A filmben a két főhős egymás után nyomoz, mivel egyikőjük sem tud a másik álcájáról.
A Tégla alapvetően tele van csavarral és folyamatos koncentrációra van szükség ahhoz, hogy a néző követni tudja az eseményeket, ám még a filmtörténetben jártas személyek sem találnák ki feltétlenül a végkifejletet, mely egy brutális halálesettel zárul.
Spoiler!
A tégla utolsó részében Sullivant tőrbe csalja a zsaru, majd letartóztatja, így azt a benyomást kelti, hogy a néző pozitív lezárásra számíthat. Ehelyett az utolsó pár percben mindenki bosszút áll a másikon, így a főszereplők szinte egytől egyig meghalnak.
Ez is érdekelhet! Martin Scorsese elárulta, melyik film volt rá a legnagyobb hatással
Harcosok klubja
A filmben az ártalmatlannak tűnő férfiklubból egy összeesküvés-elmélet válik, amely egészen furcsa véget ér. David Fincher 1999-es sikerfilmjében Edward Norton és Brad Pitt alakítják a főszerepeket. A cselekmény során az álmatlanságban szenvedő, folyamatosan letargikus állapotban lévő férfi (Edward Norton) mindennapjai kerülnek fókuszb. Egy üzleti út során megismerkedik Tyler Durdennel (Brad Pitt), akivel hazatérése után egy bárban találkozik, majd az est végén verekedni kezdenek, amiből egész hamar mozgalom nő ki. Nem sokkal később megalapítják a Harcosok klubját, ami egy ártalmatlan klubból hamar borzalmas szervezetté eszkalálódik.
Spoiler!
A film végén óriási döbbenetet okozhat a néző számára, amikor kiderült, hogy Tyler Durden és a névtelen főszereplő valójában egy és ugyanaz a karakter, aki skizofréniában szenved. A film utolsó részében láthatja is, ahogy a valóságban önmagával beszélget és verekszik, ám a rendező odafigyelt arra, hogy minden egyes képkockának jelentősége legyen, így az utolsó öt perc igazi katartikus élményt nyújt. A Harcosok klubja szinte azonnal kultfilmmé vált.
Közönséges bűnözők
A jól felépített krimi gyakorlatilag az orránál fogva vezeti a nézőt, hiszen a megoldás mindvégig előtte volt, pont emiatt nem veszi észre. Bryan Singer 1995-ös filmjében Kevin Spacey egy Roger „Verbal“ Kint nevű rokkant szélhámost alakít, aki egy kikötőben történt mészárlás után a rendőrségi őrszobában egy különös, ám magával ragadó története mesél el a rendőröknek arról, hogyan keveredett lövöldözésbe. Kevin Spacey Oscar-díjat is nyert az alakításáért, amivel nemcsak a zsarukat, de a nézőket is sikerült átvernie majdnem két órán keresztül.
Kint elmeséli a bűnszövetkezet és az alvilág leggonoszabb emberének, Keyser Sözének bűncselekményeit. Miután meggyőzte a két rendőrt, hogy valójában ártalmatlan, következmények nélkül szabadon engedik.
Spoiler!
A film utolsó pár percében könnyen leeshet a néző álla, hiszen egy montázsban nézheti végig, hogy a főszereplő a kihallgatószobában látható tárgyak alapján találta ki a mesét, majd ahogy bicegve kilép a rendőrségről, szépen lassan kiegyenesedik a mozgása, míg végül visszaáll teste a természetes, egészséges állapotába, innen tudjuk, hogy mindent csak kitalált. A rendőr is az utolsó pillanatban rakja össze a szálakat, miszerint a rokkant szélhámos maga Keyser Söze.
Ajánljuk figyelmedbe! 7 remek film, aminek végén a rosszfiúk nyernek
Hatodik érzék
Szintén a kilencvenes években (1999) mutatták be M. Night Shyamalan pszichológiai thrillerét. A történet egy gyerekpszichológus (Bruce Willis) munkáját mutatja be, aki segíteni próbál egy fiatal fiúnak, hogy feldolgozza azt a különös képességét, hogy látja a szellemeket. A pszichológus először nem hisz neki, majd egy kazetta után bebizonyosodik számára, hogy a fiú nem hazudik. Egyre több részletet ismerünk meg mind a pszichológus, mind pedig a szellemek szokásaival kapcsolatban, miközben a gyerek igyekszik leküzdeni félelmét.
Spoiler!
A film végén minden értelmet nyer, hiszen a fiatal srác által elmondottak mindegyike igaz volt a pszichológusra, aki a fináléban döbben rá, hogy ő maga is szellem.
Fekete hattyú
2010-ben jelent meg Darren Aronofsky egyedülálló drámája, amely a rendező stílusához híven sötét hangulatú és csavarokkal teli. A főszerepet Natalie Portman játssza. Nina Sayers tehetséges balerinaként megkapja Csajkovszkij A hattyúk tavának főszerepét. Habár a művészeti vezető (Vincent Cassel) szerint a balerina tökéletes az ártatlanságot és sebezhetőséget alakító fehér hattyú szerepére, kételkedik abban, hogy hitelesen tudja alakítani a csábos, csalfa fekete hattyú szerepét. Az anyja árnyékában élő, gyermeki lelkületű Ninának így be kell bizonyítania, hogy megfelelően el tudja játszani mindkét szerepet. A film a nő lelki vívódásait mutatja be, míg a végére érve világosság válik, hogy mentálisan megterhelő számára, hogy kihozza magából a fekete hattyút.
Spoiler!
A fináléban a premiert látjuk, amely során Nina elszakad a valóságtól és miközben egyre inkább átszellemülten játssza a szerepét, képzelődni kezd, ugyanis azt hiszi, hogy leszúrta a legnagyobb riválisát alakító Mila Kunist, aki a késelés után a felvonások közötti szünetben bekopog az öltözője ajtaján. Így rájön, hogy valójában saját magát sebezte meg.
A cselekmény többször is jelzi, hogy amit Nina szemszögéből látunk, az valójában nem a valóság, ám a gyönyörűen kivitelezett végjáték drámai és hatásos jelenetéből értjük meg igazán, hogy mi is történt a főszereplővel.
