Feketeszakáll hajójának története klasszikus kalóztörténet: a 18. század elején vízre bocsátott 31,4 méter hosszú hajó eredetileg egy francia rabszolgakereskedő jármű volt, ami az Atlanti-óceánon hajózott. Ezt végül 1717. november 28-án Edward Teach (más néven Feketeszakáll) és kalózbandája a karibi Saint Vincent sziget közelében elfogta, majd egy 400 kalózból álló legénység munkálkodott rajta, hogy a Karib-térségben kincseket szerezzenek.
Végül az Anna Királynő Bosszúja névre átkeresztelt hajó 1718-ban zátonyra futott és elsüllyedt, a roncsot pedig csak 1996-ban fedezték fel.
A régészek a hajóroncsban megtalálták Feketeszakáll néhány kincsét, köztük aranyat, papírdokumentumokat, higanyt, rézárut, üveggyöngyöket és – váratlanul – több száz darab szenet.
A hajó elsüllyedése évtizedekkel az észak-amerikai szénbányászat megkezdése előtt történt. Ráadásul bő 100 évvel később, csak az 1870-es években lehetett a hajókat szénnel hajtani, ezért adta magát a kérdés: mit keresett ennyi szén a roncsok között?
A kutatóknak sikerült alaposan megvizsgálni a szenet és kiderült: a nyersanyag valójában nem is Feketeszakáll idejéből származik. A hajóroncsot Fort Macon város kikötőjének közelében találták meg, amely az amerikai polgárháború alatt széntöltő állomásként működött, és több száz hajó utazott arra egy évben.
A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy ebben az időben a szenet a hajók fedélzetén is utaztatták, ami miatt több a tengerbe hullhatott, hogy aztán az árapály-áramlatok és a hurrikánok Feketeszakáll hajója környékére sodorják a darabokat.
Röviden: úgy tűnik a szenet nem maga Feketeszakáll szállította, hanem több mint száz évvel a halála után, véletlenül került hajóra.
