A diszkó királynőjének, Donna Summernek vannak bizony olyan lemezei, amelyek valahogy az idők során feledésbe merültek. Ilyen a harminc éve, 1981 elkészült I’m A Rainbow, amelyet most több neves DJ-producer leporolt, újrakevert és kicsit átalakított. És újfent kiderült, Donna Summer hangja időtálló.
A diszkó királynőjének mondják, de sokkal több ennél: a popzene meghatározó alakja, példakép; egy olyan ember, aki számos világsztárt inspirált.
Pedig Donna Summernek (eredeti nevén Ladonna Adrian Gaines) nem volt kikövezett útja a csúcsig, sőt. Egy hétgyerekes, keresztény családból vált ki tizennyolc éves korában. Úgy döntött, álmai után megy, mert egy Broadway-darabban, a Hairben – és később más musicalekben – szerepet kapott. A színházi élet hozott számára némi elismerést, azonban énekesnői karrierje nem indult túl fényesen.
Első két albuma (Sally Go 'Round the Roses és az If You're Walkin' Alone) nem hozott sikert, habár az ekkor még ismeretlen énekesnő sikerére a sportfogadasonline.com-on sem tettek volna sokan. Ez azonban nem törte meg, színészi munkája mellett benne maradt a zeneiparban, s mások lemezeit segítette háttérvokalistaként.
És akkor együtt kezdett dolgozni Giorgio Moroderrel
Az áttörés akkor jött el, amikor Münchenben összetalálkozott Giorgio Moroderrel (az elektronikus dance királyával) és Pete Bellotte-tal. Két szakember rögtön meglátta a lehetőséget a fiatal énekesnőben, s a felek szerződést kötött. Innentől – ahogy mondani szokás – a többi már történelem.
Donna Summert gyakorlatilag nem lehetett kirobbantani a Billboard Hot 100-as listájáról: 1976 és 1984 között minden évben volt egy olyan slágere, amely bekerült a legjobb 40-be. Pályafutása során tizennyolc alkalommal jelölték Grammy-díjra, végül ötször kapta meg a rangos elismerést – első színesbőrű előadóként nyert a rock kategóriájában (1979, Hot Stuff).
Máig érezhető hatás
Donna Summer az 1970-es évek Amerikájának egyik legnagyobb diszkósztárja. Egy elképesztő hangú énekesnő, akinek az 1977-ben megjelent „I Feel Love” dala poptörténelmi jelentőségű. Ez volt az első olyan szerzemény ugyanis, ami teljes egészében elektronikus kísérettel készült, ezzel megágyazva a techno és a house felemelkedésének.
A jövő hangzása
– mondta David Bowie, amikor először meghallotta a dalt.
Azt már a Horse Meat Disco egyik tagja, az elektronikus zenében jártas Luke Howard jegyezte meg a BBC-nek, hogy ugyan az „I Feel Love” kétségtelenül minden idők egyik legnagyobb hatású felvétele, de ha ezt a darabot kivesszük Summer repertoárjából, akkor is minden idők egyik legsikeresebb női szólóénekesnőjének számít.
Egy olyan személynek, aki máig világsztárok példaképe. Amikor 2012 májusában tüdőrákban elhunyt, akkor Kylie Minogue arról beszélt, hogy pályafutására inspirálólag hatottak Donna Summer dalai.
Egyszerűen ott volt benne az erő, a nőiesség és a flört, aminek a megszállottja voltam. Azt akartam, hogy mindez megjelenjen ebben a lemezben
– emelte ki Summer karakterének fontosságát Jessi Ware a 2020-ban megjelent What's Your Pleasure? című albuma kapcsán.
Új köntösben az I’m A Rainbow
És ha már albumok. Summer ismertebb albumai, dalai mellett vannak olyanok is, amelyek az idők során „eltűntek”. Ilyen a harminc éve, 1981-ben elkészült I’m A Rainbow című lemez. Akkor ugyanis az énekesnő kiadója, a Casabanca Records félretette ezt, mert úgy érezték, a diszkó hangzás már lejárt lemez, és azt akarták, hogy Summer áttérjen egy R&B-központú stílusra.
Soha nem értettem, hogy miért szerződtette őt, mert utálta a diszkózenét. Fantasztikus fickó volt, de véleményem szerint teljesen rossz ember volt hozzá
– fogalmazott a Casabanca Records akkori főnökéről, David Geffenről a Donna Summerrel együtt dolgozó Pete Bellotte.
Most azonban olyan neves producerek, mint Junior Vasquez,Oliver Nelson vagy épp Ladies On Mars elővették a lemezen található darabokat, leporolták, újrakeverték, átalakították, s idén meg is jelentették. Ez az új kiadvány pedig ismét rámutat Donna Summer hangjának időtállóságára.
