Ha Ámorrra (Cupido) gondolunk általában egy íjjal hadonászó, pufók angyalkára asszociálunk, de ez nem volt mindig így. Jóval azelőtt, hogy a rómaiak átvették és átnevezték volna – illetve mielőtt a Valentin-naphoz kötődött volna –, a görögök Erószként, a szerelem jóképű isteneként tartották számon. A hosszú évszázadok alatt pedig nem csupán egy egyszerű mitológiai alak maradt, hanem a kultúra számos területén megjelenő fontos szimbólum.
Első említések, eredet
Az egyik első szerző, aki megemlítette Erószt (i. e. 700 körül), Hésziodosz volt, aki az Istenek születése című művében világtojásból született kozmogónikus ősistenségek egyikeként írta le. Az Erósz származásáról szóló későbbi beszámolók azonban eltérnek egymástól: Nüx és Erebosz fiaként, vagy Aphrodité és Arész, vagy Irisz és Zephürösz, de olykor Aphrodité és Zeusz fiaként írják le.
Ez is érdekelhet: Ezt szimbolizálja a kígyó a görögök és a Biblia szerint
Megjelenés
Az eredeti Ámor inkább volt szívtipró, mint kerub (a pufók angyali lény). A Kr. e. 700-ig visszavezethető legendás figurát eleinte Erósznak hívták, ez a görög szó pedig azt jelenti, hogy vágy. Jjátszadozott a halandók és az istenek szívével, hogy hatalmas zűrzavart okozzon. A késő tizenéves fiatalemberként ábrázolt isten egyszerre volt jóképű és fenyegető, mivel hatalmát arra használta, hogy szerelemre késztesse az embereket. A korabeli emberek pedig olykor tartottak tőle.
Szerelelem istene szerelembe esve
Bár egyes irodalmi művek érzéketlennek és nemtörődömnek ábrázolták, többnyire jótékonykodónak tekintették, mivel a halandó és halhatatlan pároknak egyaránt boldogságot nyújtott. Sokszor pajkosnak tartották a párkeresésben, és ezt a játékosságot gyakran az anyja, Aphrodité irányította.
Egy allegóriában Aphrodité annyira féltékeny lett a gyönyörű halandó Pszükhére, hogy azt mondta a fiának, vegye rá a lányt, hogy szerelmes legyen a Föld legnyomorultabb férfijába. Azonban mihelyt Ámor megpillantotta, annyira beleszeretett Pszükhébe, hogy feleségül vette – azzal a feltétellel, hogy a lány soha nem láthatja az arcát.
Modern asszociációk
A szerelemmel kapcsolatos asszociációi miatt a 19. századi viktoriánusok – akiknek tulajdonítják a Valentin-nap népszerűsítését és az ünnep romantikus színezetét – elkezdték Ámor kerub változatát ábrázolni az üdvözlőkártyákon, ami a mai napig tartó tendencia.
Az 1850-es években az amerikai kongresszus a postai díjak csökkentésére szavazott a postai szolgáltatás privatizációjának megkerülése érdekében. Ez a reform pedig lehetővé tette az amerikaiak számára a levelek küldését és fogadását, miközben az ipari forradalommal a nyomdatechnika is virágozni kezdett. Így amikor 1916-ban elkezdték a Valentin-napi képeslapok tömeggyártását, a képeslapok küldése sokkal olcsóbb és egyszerűbb volt. Ámor pedig pillanatok alatt a szerelmesek napjának jelképe lett.
