Potemkin-falvaknak nevezik azokat az álvárosokat, amelyeket úgy terveztek, hogy valódi helyeknek tűnjenek. Propaganda, menekülés, tesztek – különböző okokból hoztak létre városokat, mi pedig bemutatunk ezekből négyet. Íme!
A történet szerint Nagy Katalin orosz cárnő 1787-ben utazásra indult, hogy megtekintse az újonnan meghódított Krím-félszigetet. Katalin szeretője, Grigorij Potemkin, aki a Krím orosz birodalomhoz való csatlakozásáért volt felelős, le akarta nyűgözni szeretőjét, de az ország szegénységben és romokban hevert. Potemkin nem akart csalódást okozni cárnőnek, ezért úgy döntött, hogy vonzónak tűnő, de kamufalvakat épít az útvonal mentén.
Grigorij frissen festett épülethomlokzatokat állíttatott fel, állatokat szállítatott a helyszínekre, hogy úgy tűnjön, mintha a vidék hemzsegne a jószágoktól, homokkal töltött terményes zsákokat mutattak be, a parasztoknak pedig azt mondták, hogy óriási mosollyal az arcukon álljanak az út mentén.
Állítólag Katalinnak fogalma sem volt arról, hogy átverik, majd megszületett a Potemkin-falu kifejezés. A történészek azóta leleplezték a mítoszt, a kifejezés azonban megmaradt. Azóta Potemkin-falvaknak nevezik azokat az álvárosokat, amelyeket úgy terveztek, hogy valódi helyeknek tűnjenek.
Íme 4 lenyűgöző Potemkin-falu a történelemből!
Ez is érdekelhet: Létezik egy elveszett város az óceán mélyén
Kidzsong-tong (médiában Propagandafalu)
Messziről nézve az észak-koreai Kidzsong-tong úgy néz ki, mint bármelyik másik falu. Az 1950-es években épült az Észak- és Dél-Koreát elválasztó demilitarizált övezetben (DMZ). Közelebbről megvizsgálva azonban kiderül, hogy az ablakok nem üvegezettek, a lámpák időzítve világítanak olykor-olykor, és az emberek a környéken kizárólag a karbantartó munkások.
A faluban senki sem él, kizárólag propaganda céllal létezik. Célja, hogy Észak-Koreát egy bájos és virágzó helynek tüntesse fel. És ha bárkinek kétségei lennének, a város nyugatellenes reklámokat sugároz a hangszórókból, amelyek elég hangosak ahhoz, hogy a közeli dél-koreai Daesong-dong városába is elérjenek. A propagandát napi 20 órán át játsszák abban a reményben, hogy a dél-koreai falusiak átállnak északra. Eddig a módszer nem vált be.
Doom Town
Az 1950-es években, a hidegháború idején Nevadában előszeretettel tesztelték a nukleáris fegyvereket. Becslések szerint az amerikai kormány közel ezer atomfegyvert tesztelt a sivatagban, olykor olyan közel Las Vegashoz, hogy a gombafelhőket a Vegas Stripről is látni lehetett. Ez pedig egyfajta bizarr turistacsalogató látványossággá vált, az informálatlan embereknek pedig gőzük sem volt a sugárfertőzés veszélyeiről.
Hogy lássák, mi történne egy valódi várossal és ki élné túl, ha atombombát dobnának rá, a tudósok hamis városokat hoztak létre a tesztbombák ledobásához. Valódi házakat építettek, berendezték őket, élelmiszerekkel látták el, autókat parkoltattak az utcák mentén, és felöltöztetett próbababákkal népesítették be a területet.
Mire jutottak a teszt végén? Nos, a választ valószínűleg mindenki tudja.
Theresienstadt (ma Terezín)
Theresienstadt egy koncentrációs tábor volt, amelyet a németek működtettek a második világháború alatt. Az itt élő zsidő emberek állandó félelemben éltek a deportálástól.
A nácik nyomására a Nemzetközi Vöröskereszt 1944 júniusában látogatást tett a táborban. Azonban hasonlóan a fent említett Nagy Katalin számára rendezett álvárosokhoz, egy homlokzatot hoztak létre, hogy leplezzék az alatta lévő borzalmas gettót. A látogatás előtt ezreket deportáltak Auschwitzba, hogy csökkentsék a túlzsúfoltságot, a házakat kifestették, és kerteket ültettek.
Talán az egyik legaljasabb propagandában a nácik egy reklámfilmet használtak Theresienstadt bemutatására, amelyben egy nyugalmas fürdővárosnak nevezték, ahol a nyugdíjas zsidók biztonságban visszavonulhatnak.
Párizs 2.0
Az első világháború alatt Franciaország Párizs hamis változatát akarta létrehozni, hogy megtévesszék a németeket. Párizs kiemelt célpont volt Németország számára, és rendszeresen Zeppelineket küldtek a város bombázására. A francia tisztviselők úgy döntöttek, hogy a legjobb védekezés az, ha az éjszaka fölöttük átrepülő német pilótákat becsapják egy hamis várossal.
Bár akkoriban már létezett radar, nem volt elég fejlett ahhoz, hogy igazán hasznos legyen. A franciáknak ezért csak annyit kellett tenniük, hogy létrehoztak egy álvárost Párizs közelében, amely felülről úgy nézett ki, mintha valódi lenne. A franciák az igazi várostól északra tervezték meg a hamis változatot, elektromos fényekkel, másolt épületekkel és egy vasútállomással. Még egy hamis Champs-Elysées-t is megalkottak.
Azonban soha nem fogjuk megtudni, hogy a franciaországi Potemkin-falu működött volna-e a párizsiak megmentésében. Hiszen a háború véget ért, mielőtt befejeződött volna a város építése, és mostanra már csak fényképek maradtak az áltelepülésről.
