A Közép-atlanti gerinctől nyugatra az óceán mélyén tornyok csipkézett tája emelkedik ki a homályból − egyedülálló élőhelyet rejt ez a vidék.
Krémszínű falaik és oszlopaik kísérteties kéknek tűnnek a felfedezésre küldött jármű fényében. Magasságuk a gomba méretű halmoktól a 60 méter magas monolitokig terjed. A tudósok 2000-ben, több mint 700 méterrel a felszín alatt fedezték fel az Elveszett várost. Ez a hidrotermikus mező a leghosszabb, az óceánban található kilövellő környezet. Soha semmi hasonlót nem találtak még.
Ez is érdekelhet: Sárgaköves utat találtak a Csendes-óceán mélyén
A világnak ezen a részén legalább 120 ezer éve a felfelé törő köpeny a tengervízzel reakcióba lépve hidrogént, metánt és más oldott gázokat fúj ki az óceánba.
A mező nyílásainak repedéseiben és hasadékaiban a szénhidrogének − oxigén jelenléte nélkül is − mikrobiális közösségeket táplálnak.
A 40 °C-os hőmérsékletű gázokat okádó kéményekben rengeteg csiga és rákféle él. A nagyobb állatok, például garnélarákok, tengeri sünök és angolnák ritkák, de azért ezek is jelen vannak.
A környezet szélsőséges jellege ellenére úgy tűnik, hemzseg az élettől, amelyet a kutatók szerint érdemes megvédenünk. Bár valószínűleg máshol is léteznek ilyen hidrotermális mezők a világ óceánjaiban, ez az egyetlen, amelyet eddig sikerült megtalálni.
Ha tovább olvasnál: A radioaktív részecskék egy új korszak kezdetét jelezhetik
This is the Lost City, a towering ecosystem in the middle of the North Atlantic. It’s completely unique, with life found nowhere else on Earth. And if someone wanted to destroy it? There’s nothing you could do about it. No laws. No consequences. Welcome to the High Seas... pic.twitter.com/mdG5wOsr5h
— Open Ocean Exploration (@RebeccaRHelm) August 22, 2022
Az Elveszett város által termelt szénhidrogének a mélytengerfenéken lejátszódó kémiai reakciókból keletkeztek. Mivel a szénhidrogének az élet építőkövei, ez felveti annak lehetőségét, hogy az élet egy ehhez hasonló élőhelyen keletkezhetett. A fekete füstölőnek nevezett víz alatti vulkáni nyílásokkal ellentétben, amelyeket szintén lehetséges első élőhelyként neveztek meg, az Elveszett város ökoszisztémája nem függ a magma hőjétől. Az Elveszett város kalcitkamrái ráadásul sokkal nagyobbak is, ami arra utal, hogy már régebb óta aktívak.
A legmagasabb monolit a Poszeidón nevet kapta a tenger görög istene után, és több mint 60 méter magasra nyúlik. Közvetlenül a toronytól északkeletre eközben egy sziklafal található, amely rövid kitörésekkel rendelkezik. A Washingtoni Egyetem kutatói úgy írják le az itteni nyílásokat, hogy
síró folyadékkal finom, többszöges karbonátos kinövések csoportjait hozzák létre, amelyek úgy nyúlnak kifelé, mint a felfelé fordított kezek ujjai.
Sajnos nem a tudósok az egyetlenek, akiket ez a szokatlan terep hívogat.
2018-ban bejelentették, hogy Lengyelország elnyerte az Elveszett város körüli mélytengeri bányászati jogokat.
Bár magában a tényleges termálmezőben nincsenek kitermelhető értékes erőforrások, a város környékének elpusztítása nem kívánt következményekkel járhat. A bányászat által kiváltott kibocsátások könnyen elmoshatják a figyelemre méltó élőhelyet. Egyes szakértők ezért azt követelik, hogy vegyék fel a világörökségi listára, hogy megvédjék, mielőtt még túl késő lenne. Szomorú lenne, ha ennyi év után pont mi tennék tönkre.
Forrás: Science Alert
