Az egész világot rettegésben tartotta, de ő maga még egy tojástól is irtózott
Alfred Hitchcock pontosan értette, hogyan működik az emberi elme. Nem véletlen, hogy századközepi filmjeinek atmoszférikus, nyomasztó hangulatát még ma is bőrén érzi a néző. A feszült jelenetek mestere azonban maga is tele volt aggályokkal és félelmekkel, ezek közül pedig a legfurcsább egy egészen hétköznapi élelmiszerhez kötődött: nem máshoz, mint a tojáshoz.
A londoni születésű Hitchcock gyerekkorához kötődik egy sokat idézett, anekdotikus történet, amely később több filmjének alapmotívumával is összecseng. A rendező visszaemlékezése szerint apja egyszer elküldte egy rendőrőrsre, ahol rövid időre cellába zárták. A filmesben ezután mély bizalmatlanság alakult ki a hatóságokkal szemben, és ezt a félelmet később olyan filmekben dolgozta fel, mint a 39 lépcsőfok vagy az Észak-Északnyugat, amelyekben ártatlan embereket üldöznek hamjs vádak alapján.
Alkotásaiból könnyű lenne arra következtetni, hogy a rendező legnagyobb félelme a magasság, a zuhanyzás vagy éppen a madarak látványa volt. A Szédülés valóban a tériszony egyik legismertebb filmes lenyomata, a Psycho világszerte ismert jelenete után pedig még a főhős, Janet Leigh is úgy nyilatkozott: sosem lesz már képes nyugodtan zuhanyozni.
A rendező 1963-ban egy olasz újságírónak, Oriana Fallacinak elárulta, hogy irtózik a tojástól. Ezalatt nem azt kell érteni, hogy egyszerűen nem szerette: saját szavai szerint kifejezetten undort érzett iránta. Ezt a fajta félelmet vagy viszolygást gyakran ovafóbiának nevezik. Elmondása szerint félelmet keltett benne a fehér, sima, lyuk nélküli forma, és az is, ami a héj feltörése után előbukkan: a sárga, szintén kerek és nyugtalanító belső rész.
Sőt, a tojássárgája szétfolyását egyenesen „taszítónak" nevezte. A megjegyzés azért is különös, mert Hitchcock a vér látványáról sokkal természetesebben beszélt, mint a tojásról. Fallacinak azt mondta, a vér „vidám”, mert vörös, míg a tojássárgája sárga, és számára undorító.
Bár A madarak című filmje sokak számára a madárfóbia egyik legerősebb filmes megjelenítése, Hitchcock maga nem félt tőlük, épp ellenkezőleg: kifejezetten érzékenyen beszélt róluk. Fallacinak azt mondta, egy feldarabolt holttest látványa kevésbé viselné meg, mint egy halott madáré. Nem bírta látni, ha állatok szenvednek vagy elfáradnak.
A rendező az interjúban erkölcsi keretet is adott a madarak támadásainak. Úgy vélte, az emberek évszázadok óta üldözik, megölik, megsütik, kitömik és dísztárggyá alakítják őket, ezért a filmben érkező „büntetés” a maga groteszk módján igazságosnak tűnhetett, idézi fel a '63-as interjút a Collider.
Hitchcock másik furcsa félelme még ironikusabb volt: saját filmjeit sem szívesen nézte meg. Elmondása szerint sosem értette soha, hogy képesek az emberek szeretni az alkotásait. Amikor pedig az olasz újságíró felvetette, hogy filmjei logikai szempontból gyakran ingatag lábakon állnak, a direktor csak ennyit felelt:
Olvasd el ezt is!