Einstein nem akarta, hogy tanulmányozzák az agyát vagy a testét halála után. Konkrét utasításokat hagyott hátra a maradványaival kapcsolatban: hamvasztás, és a hamvak titokban történő szétszórása.
De Thomas Harvey nem bírta ki, hogy ne elemezze a fizikust, így Einstein és a családja engedélye nélkül vizsgálni kezdte az agyát. Amikor tette pár nap nappal később kiderült, a patológusnak sikerült vonakodva és visszamenőleg áldást kérnie Einstein fiától, Hans Alberttől, azzal a ma már ismert kikötéssel, hogy minden vizsgálatot kizárólag a tudomány érdekében folytat.
Ez is érdekelhet:Ezt mondta egymásnak Einstein és Chaplin az első találkozásukon
Harvey azonban nem sokkal később elvesztette állását a princetoni kórházban, és az agyat Philadelphiába vitte, ahol 240 darabra szedte szét és celloidinban tartósította. A darabokat két üvegbe osztotta szét, és a pincéjében tárolta őket. A sztori már eddig is meglehetősen morbid, de itt még nem ért véget a történet.
Harvey 1994-ben.
Miután Harvey felesége megfenyegette, hogy megszabadul az agytól, a férfi elmenekült otthonából és magával vitte a Közép-Nyugatra. Egy ideig orvosi felügyelőként dolgozott egy biológiai tesztlaborban a kansasi Wichitában, az agyat pedig egy sörhűtő alá rejtett almaboros dobozban tartotta. Majd kis idő múlva a Missouri állambeli Westonba költözött, ahol orvosként praktizált, miközben szabadidejében mániákusan próbálta tanulmányozni Einstein agyát, csakhogy 1988-ban elvesztette orvosi engedélyét, miután megbukott egy háromnapos alkalmassági vizsgán.
Ezután a Kansas állambeli Lawrence-be költözött, futószalagos munkát vállalt egy műanyag extrudáló üzemben, beköltözött egy benzinkút melletti második emeleti lakásba, és összebarátkozott a szomszéddal, William Burroughs beatköltővel. A két férfi rendszeresen találkozott egy-egy italra Burroughs verandáján. Harvey pedig történeteket mesélt az agyról, arról, hogy darabokat vágott le belőle, hogy elküldje kutatóknak szerte a világba. De a költő is visszaélt barátja ereklyéjével, ugyanis sokaknak azzal dicsekedett, hogy bármikor az övé lehet Einstein egy darabja.
Olvasd el ezt is! Tudósok tesztelték Einstein relativitáselméletét, valami nagyon furcsát találtak
De picit most ugorjunk vissza három évet. Harvey és munkatársai 1985-ben publikálták az első tanulmányt Einstein agyáról, azt állítva, hogy kétféle sejttípus, a neuronok és a glia abnormális arányban van jelen a fizikus szervében. Ezt a tanulmányt öt másik követte (a legutóbbi éppen ebben a hónapban jelent meg), amelyek további eltérésekről számoltak be Einstein agyának egyes sejtjeiben vagy bizonyos struktúráiban.
A kutatók úgy vélték, hogy Einstein agyának tanulmányozása segíthet feltárni az intelligencia neurológiai alapjait. Azonban több más tudós is azt állította, hogy ezek a felfetések semmitmondóak és teljesen bugyuták.
Terence Hines, a Pace Egyetem pszichológiaprofesszora néhány héttel ezelőtt a Cognitive Neuroscience Society éves találkozóján előadást tartott, amelyben felvázolta, hogy Harvey tanulmányai miért hibásak:
Az eredeti, 1985-ös jelentésben Harvey és munkatársai azt találták, hogy a 39-es Brodmann-területen – egy olyan régióban, ahol a halánték-, a fali- és a nyakszirti lebeny találkozik – Einstein neuronok és glia közötti aránya jelentősen kisebb volt, mint ugyanezen a területen 11 másik ember agyában. A kontrollcsoport azonban nem volt annyira jól kontrollált: az agyak 47 és 80 év közötti emberektől származtak, míg Einstein 76 évesen halt meg. A kontrollok agya ráadásul friss volt, míg Einsteiné három évtizeden át pincékben és sörhűtőkben lappangott. A legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy a sejtek megszámlálása szubjektív dolog, és a sejtek megszámlálását végző kutatók igazán nagyvonalúak voltak, abban a tekintetben, hogy melyik szövet Einsteiné, és melyik nem.
