Abodi Dóra divattervező: „A mesét nem szabad elvenni az emberektől”

Milyen hatások, élmények, egyéb más művészeti alkotások inspirálták a saját márka létrehozását? Hogyan alakult az eredeti koncepció az évek során?

A kezdetek kezdete óta érdekelt a divat, a képzőművészet, a festés, az irodalom, a filmek, a kerámiázás. Művészcsaládban nőttem fel, így ezek részei voltak a mindennapoknak.

Már a divatiskolában elindítottam a márkámat. A kezdetekben természetesen az útkeresés volt a jellemző, majd 2013-ban volt egy Fellini, Róma, a Vatikán és a rusztikusabb, középkori elemek által inspirálta kollekcióm, ami nagyon erősre sikerült, nagyot ment a sajtóban, nemzetközi celebeken. Egészen 2021-ig leginkább a filmek, 2000-es évek eleji MTV-videók, irodalmi hősök inspirálták a kollekcióimat, például a Dinasztia, Bret EastonEllis Glamoráma című regénye, Hajime Sorayama női robotjai és a Transformers.

Ez is érdekelhet! Divatikonokkal, fenntarthatósági programokkal és minden eddiginél több nemzetközi együttműködéssel ünnepel a 15. BCEFW

Talán kevesen tudják mennyire imádom a filmeket és az irodalmat. 2020-2021-től főképp a saját gyökereim és az erdélyi történetek kezdtek érdekelni olyan szempontból, hogy miképp lehet ezeket az unikális kulturális elemeket, inspirációkat, emlékeket a divatban úgy megjeleníteni, hogy érdekes legyen és újszerű. 2024-től ABODI Transylvania vagyunk.

Külföldi hírességeken, divatheteken, magazinokban is rendszeresen felbukkannak a semmivel nem összehasonlítható munkáid. Milyen kihívásokkal jár egy magyar tervezőként betörni a nemzetközi divatvilágba?

Magyarországról nehéz nemzetközi áttörést elérni. Én próbálom magam elszigetelni azoktól az energiáktól, amik visszahúznak. A közösségi média viszont lehetőséget ad arra, hogy az alkotásaim önmagukért beszéljenek, és sokan láthassák a munkáimat. A virtuális entitásom a digitális térben létezik.

Igyekszem minél többetutazni. Sokszor jut eszembe távoli felmenőm, Kőrösi Csoma Sándor, aki bejárta a fél világot és megalapította a tibetológiát, és az ő kalandos élete, a kitartása. Ez erősen inspirál, motivál.

Szerencsére erős, domináns személyiségem van, tele bátorsággal, önbizalommal és szakmai maximalizmussal. A végtelenségig szeretem a divatot és a művészetet. A tág perspektívákat keresem, a hazai provincializmus aknamezőit igyekszem elkerülni. Ez a gondolkodásmód lehetővé teszi számomra, hogy bátran valósítsak meg érdekes koncepciókat, teljes erőbedobással.

Gyakran egyszerre jelennek meg a mitológiai, a folklórjellegű és a futurisztikus elemek is a kollekcióidban. Hogyan kombinálod ezeket az egymástól jól elkülöníthető világokat?

Egy része ösztönös, és kimerem mondani, hogy őszinte. Persze ez is munka, sokszor hosszasan gondolkodom bizonyos irányokon, hosszasan skiccelek, gyűjtök, kollázsolok, jegyzetelek, mockupok (előzetes vázlatok – a szerk.) és próbák készülnek, máskor tényleg csak eszembe jut valami jó, vagy félálomban felbukkan egy idea.

De alapvetően organikus a folyamat, a saját személyiségem jelenik meg az elkészült darabokban. Mivel sok minden érdekel, így sok dolgot egyesít minden. Minden inspirál. Egy felfedező vagyok, bármiben látok fantáziát.

A legnagyobb világsztárok is rendszersen felbukkannak az általad készített darabokaban. Hogyan jönnek létre ezek az együttműködések?

Direkt felkérések révén. Nem szoktunk megkeresni stylistokat, mert az erőltetett nyomulások nem mindig veszik ki jól magukat. Bár természetesen előfordult, hogy kedvesen jeleztük a létezésünket, ott ahol kell. Ízlésesen csepegtetjük a mézet.

Mindegyik megkeresés teljesen egyedi eset, hiszen van, amikor csak kölcsönkérnek egy-egy szettet fotózásra. Ilyenkor egy már meglévő darabot küldünk a nemzetközi stylistnak, amit a fotózás végén visszaküldenek nekünk.

Ezt is olvasd el! 5 egyedülálló kiállítás Európában, amit nem érdemes kihagyni

Előfordul, hogy egy-egy projekt nagyon inspiráló és készítünk egy egyedi darabot, mint például egy Eva Herzigova fotózásra a nr. 1. kastély fejdíszt vagy egy Mahmoud fotózásra a csákót, illetve Bad Bunnynak a kézzel szőtt kendervászon shortot. Ezek kisebb, de végeredményét tekintve rendkívül látványos kollaborációk.

Máskor megbíznak azzal, hogy gyártsunk valami egyedit, ilyenkor megveszik, kifizetik a végterméket, legyen ez film, videoklip, fellépő ruha vagy vörös szőnyeges megjelenés.

A fenntarthatóság egyre fontosabb szempont a divatiparban is. Hogyan próbálod ezt a szempontot beépíteni a munkáidba?

Mi alapból kis szériás gyártásban utazunk, nagyrészt természetes anyagokat használunk, vannak újrahasznosított anyagok, például gyapjú vagy pet-palack, de az upcycling, vagyis a régebbi anyagok, darabok újrafelhasználása, átalakítása is jellemző ránk. Van egy partnerünk, akin keresztül deadstock anyagokat is vásárolunk. Ezek olyan, nagyobb luxus divatházak hatalmas anyagraktáraiból származó, magas minőségű anyagok, amelyek a gyártás után megmaradtak.

Nemrég indult az új márkánk, az Unisus Club. Ez egy fenntartható sportcipő- és lifestyle-márka, 100%-ig fenntartható anyagokból készül minden. Nagyon szigorú szabályok szerint gyártunk és válogatunk anyagokat, gyártó partnereket és együttműködőket.

Mit gondolsz a fast fashion és a luxusdivat viszonyáról? Szerinted merre halad a divatipar jövője?

10-20 éve még jónak tűnt, de a mai „olcsón sok ruhát"-szemlélettel nem igazán tudok egyetérteni. A szellem viszont már elszabadult, így nem igazán látom, hogyan lehet a gigacégek terjeszkedésének gátat szabni. Nem is olyan régen például, a 2000-es évek elején Magyarországon még nem nagyon voltak plázák, mindenhol kis boltok voltak.

Budapesten a belváros, a körutak, a Kossuth utca vagy Rákóczi út kisebb butikokkal volt tele, az egésznek volt egy nagyon kedves párizsi hangulata.

Sok magyar gyártó árulta a portékáját, és ha gimisként a szüleim vettek nekem valamit, annak volt értéke, sokáig hordtam, a minősége is jó volt. Amikor a plázák – és ezzel a multik – átvették a hatalmat, nagyon rossz döntés született, a butikok és a bevásárlóutcák sorsa pedig megpecsételődött. Onnantól ömlöttek a tömegtermékek, a fogyasztói szokások pedig megváltoztak. Most már a távol-keleti online üzletek is beáramlottak, mindenki ezeket a termékeket vásárolja, mert olcsó és persze divatos, hiszen a dizájnermárkákat másolják.

A luxusdivat megint más kérdés, mert azok, akik Magyarországon luxusmárkáktól vásárolnak, kevesen vannak. Akik pedig valódi high fashion termékekre és gyűjtői darabokra vágynak, végképp fehér hollók, szerintem konkrétan nem is léteznek.

Sajnos, kevesen engedhetik meg maguknak a luxus minőséget itthon, nem könnyű manapság az embereknek megélni, érthető okokból nem a divat a prioritás.

Számodra, aki ebben a világban mozogsz, mit jelent a luxus?

Az elmúlt években megváltozott a ennek a szónak a jelentése számomra. Ma már inkább az, amikor valami különleges történik velem. Ez akár kapcsolódhat egy-egy utazáshoz is, például, amikor valami ismeretlent felfedezek, akár egészen puritán körülmények között. Esetleg művészethez, amikor felfedezek egy teljesen új alkotót vagy dizájnert, és a saját ízlésemre hagyatkozva választok a kollekciójából. Talán az intelligens luxus felé tendál egy ponton túl az emberi vágyakozás, ami a döntés szabadságáról és a felfedezésről szól, és nem a követő, igazodó magatartásról.

A divat mellett a képzőművészet is jelentős hatással van rád és a munkáidra. Mely művészek vagy művészeti irányzatok inspirálnak leginkább?

Hatott rám nagyapám és a szüleim művészete, műteremben nőttem fel. Egyébként művészetben mindenevő vagyok, sok mindent szeretek. Nehéz kiemelni egy-egy alkotót. Szeretem a kicsit gótikus, okkult barokk, reneszánsz témákat, az olyan képeket, amelyeken állatok szerepelnek, meg fura tájak, gyümölcsök, a középkori állatábrázolásokat, bestiáriumokat, Boscht. Nagy kedvencem Vermeer, Jan van Eyck, Michelangelo, Giotto, Picasso, Dali, Csontváry, Henri Rousseau, William Blake rajzai, de ott van a listámon Artemisia Gentileschi, El Greco, Batthyány Gyula és Grant Wood is; végtelen és eklektikus a lista.

Építészetben Gaudi, Lautner, Frank Lloyd Wright, Neutra, Lajta Béla, Hudec és Gonda épületei Shanghaiban, Kozma Lajos, Róth Miksa, szintén hosszú a lista.

Filmben a legnagyobb kedvenc David Lynch. Fellini, Rainer Werner Fassbinder, Tarr Béla, Tarkovszkij, imádom a Jankovics Marcell-rajzfilmeket, vagy a legeslegelső Csillagok Háborúját.

Zenében nehéz kiemelni, nagyon nyitott vagyok mindenre, irodalomban Edgar Allan Poe, Marquez, Lawrance Durell, Murakami, H G Welles, Lovecraft, Fitzgerald.

A milánói Domus Academyn tanultál. Milyen szemléletet hoztál onnan haza, amit a saját márkád építésében is alkalmazol?

Majdnem minden projektet olyan tanárral dolgoztunk ki, aki tényleg a szakmában dolgozott; nemcsak elmélet volt, hanem gyakorlati szimulációk: egy adott márkának kellett tervezni aktuális trendek alapján, és meg kellett valósítani a ruhákat, kiegészítőket. Az előadók között is több komolyabb, ismert név volt. Sok bemutatóra jártunk, dolgoztunk a háttérben vagy megnézhettük magát a showt. A dizájnhéten is megnéztük a kiállításokat, beszámolókat kellett készíteni, anyagvásárokon, anyaggyártóknál jártunk.

Lehetett ismerkedni szakmabeliekkel, én mindig is elég barátkozós és bulizós voltam, így eljutottam különböző partikra, fogadásokra, prezentációkra, sajtónapokra, szóval már akkor elindult a kapcsolati háló kiépítése.

Nem mindenki csinálta ezt, de én szerettem elmerülni az eseményekbe, embereket megismerni, pörögni. Az a jó Milánóban, hogy ott komoly divatipar van, hatalmas üzletág rengeteg komoly szakmabelivel és így magasabbak az elvárások, még egy diákkal szemben is. Mindig maximalista voltam, de jó volt ezt kontextusba helyezni, illetve olyan perspektívába, hogy mekkora a verseny, mi a minőség és milyen sokat kell még fejlődni. Ezt igyekszem szem előtt tartani, nem elégedhetek meg magammal, mindig jobbat és jobbat kell csinálni.

Erdélyi gyökereid milyen módon jelennek meg a munkáidban, akár tudatosan, akár ösztönösen?

Én kultúrkörként és lelki otthonként tekintek Erdélyre.

Sztereotip mindig a népművészetet előrángatni, hogy „jaj, de szép az erdélyi népművészet”, attól függetlenül, hogy tényleg az. A népművészet az erdélyi kultúrkör egy része, de van sokféle művészeti teljesítmény, irodalom, történelem, a mostani társadalom rétegei, a nagy keveredés, a sok ellentmondás, a konfliktusok.

A Magyarországon tapasztalható, sokszor ambivalens vélemények, és az embere viszonyulása az erdélyiekhez, a gyönyörű természet, és persze a nagyon balkáni dolgok is: szegénység, nehézségek, vagy éppenséggel az urbánus világ. Erről próbálok mesélni, hol komolyan, hol humorral, hol szürreálisan.

Érdekes volt olvasni, hogy voltak olyan random erdélyi kommentelők, akik a Jaden Smithnek készült vámpír kastélyon háborogtak, hogy ez nem „igazi” erdélyi. Olvastam olyan korábbi cikket is, ami arról szólt, hogy a „hamis vámpírkultusz” csak ártott Erdélynek. Én ezt nagyon nem így gondolom. Szerintem minden erdélyi, ami Erdélyben van és vitathatatlan, hogy a világ egyik legismertebb regénye, meséje, Bram Stocker Drakulája akár tetszik, akár nem, Erdélyben játszódik. Ha valaki a brémai muzsikusok meséje miatt Brémába megy, a Lock Ness-i szörny meséje miatt Skóciába, az miért baj? Mások Carrie Bradshaw nyomát keresik New Yorkban, vagy Cooper ügynököt Twin Peaksben.

A mesét nem szabad elvenni az emberektől, a mesét tovább lehet mesélni.

Nem hiszem, hogy lenne olyan szabály, hogy a divatban vagy a művészetben mi inspirálhat. Véleményem szerint hatással lehet ránk egy mese is és egy regény is, vagy a lidércek. Kell egy kis távolságtartás és bevállalósság, a túlzott merevség és szabálykövetés nem működik a divatban. Nem történelemkönyvet írok.

Hogy fokozzam, Báthori Erzsébet legendáját is imádom, pedig nyilvánvaló, hogy nincs történelmi alapja annak, hogy vámpír lett volna, mégis egészen fantasztikus egy örök ifjúságot és szépséget kereső vámpírszerű nőre gondolni, aki egész vad dolgokat művelt.

Tuti, hogy ABODI ruhákban járt.

Hogyan látod a magyar divat helyzetét a nemzetközi mezőnyben? Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy egy magyar tervező sikeres legyen külföldön is?

Annyira nem szeretnék ebbe belemenni, mert nagyon komplex téma és nem is túl vidám. Mivel Magyarország a nemzetközi divat szempontjából nem releváns, végső soron csak magára számíthat az, aki tervezésre adja a fejét.

Van olyan kreációd vagy kollekciód, amelyhez különösen erős személyes kötődésed van?

Amit kiadok a kezemből, azt mind szeretem, de természetesen vannak olyan darabok, amelyek a többinél nagyobb „karriert” futottak be, nagyon sok helyre utaztak, önálló életre keltek, és sok ember fantáziáját megmozgatták. Legkézenfekvőbb példák a Twin Unisus pólók, pulcsik, amiket a mai napig nagyon szeretnek az emberek. Ezek olyan termékek, amelyek sok emberhez eljutottak. Szeretem a „Hordható Művészet” kategóriás darabokat, a szobor ruhákat, a bokály kabátokat vagy a vámpírkastély fejdíszt, mert ezek művésziek, különlegesek. Most nagy kedvenc a múlt héten prezentált Vespera sportcipőnk is.

Még több érdekesség! Luxus az űrben? A NASA legújabb űrruháit a Prada tervezte

Egy divattervező számára a kreativitás elengedhetetlen. Van valamilyen rituáléd vagy technikád az inspiráció fenntartására?

Délután, este, éjjel vagyok aktív leginkább, mint egy jó vámpír. Szeretem a csendet, abban alkotni. Időt szakítani az olvasásra. A stúdióban leülni az asztalomhoz, majd ott rajzolni, festeni. A kerámiázós órák is nagyon kikapcsolnak. És nagyon fontos nekem, hogy minél gyakrabban utazzak. Utazás közben rengeteg ötletem születik.

Ha lehetőséged lenne egy ikonikus divatházzal kollaborálni, melyik lenne az, és miért?

Ki tudja, mit hoz a jövő.

Mi lenne az a három szó, ami a leginkább kifejezi a munkáid esszenciáját?

Legendás, varázslatos, nagyon ABODI.

Milyen tanácsot adnál azoknak a fiatal magyar tervezőknek, akik nemzetközi karrierre vágynak?

Inkább csak javaslat: tanuljanak külföldön, szerezzenek tapasztalatot nemzetközi divatcégeknél és ne higgyenek a hamis prófétáknak.