Mivel közel állnak hozzám a mágikus realista történetek, a Hajnacsillag egyből beszippantott a misztikumot hiperrealista, részletező leírásokkal keverő világával. Ebben a regényben kilenc, egymástól meglehetősen különböző személyiség elbeszélői hangja váltakozik; van itt férj, aki mentális problémákkal küzdő felesége mellett próbálja menedzselni a családi nyaralást, rockbandában játszó fiatal fiú, kissé sikertelen újságíró, és még sokan mások.
A 700 oldalas regény két augusztus végi napon játszódik, amikor megjelenik az égen egy különös csillag, és baljós események sorozatát indítja el Bergenben. Ahogy a szereplők a történet előrehaladtával elkezdenek hinni a csodák létezésében, úgy az olvasó is egyre inkább megkérdőjelezi a logika szabályait. A metafizikai kérdéseket boncolgató regény egyik fő kérdése, hogy mi történne akkor, ha eltűnne világunkból a halál. És vajon tényleg ennyire bizonytalan lábakon állunk, hogy egyetlen misztikus történés képes kibillenteni minket a tudományba vetett hitünkből?
Lecsupaszított nyelvezettel megírt, meghatározott idő és tér nélküli allegorikus történet egy különleges kisfiúról, Davidról és az őt gondozásába fogadó Simónról – mindez a dél-afrikai Nobel-díjas író, Coetzee tollából. A cím egyből felhívja magára a figyelmet, bár utána nem sok fogódzót kapunk arra vonatkozóan, mi köze is van valójában Davidnak Jézushoz, ahogy abban is magunkra hagy minket az író, hogy kitaláljuk, mi „Jézus" és a könyv végső üzenete.
Szeretem az ilyen kevés kapaszkodót nyújtó, szikár nyelvezetű, inkább a lényeges történésekre koncentráló és képeket felvillantó, az értelmezésre tág teret adó történeteket. A regénytrilógia központi kérdése – ahogy az író más műveiben is – alapvetően mélyen emberi: hogyan egyeztethető össze az ösztönök sodrása és a morál. Azoknak ajánlom ezeket a könyvet, akiket nem zavar a körvonalak homályossága, a szereplőkkel való azonosulás nehézsége, a lassúság, a filozófiai kérdések megválaszolatlansága és az allegorikus elbeszélés. Nekik viszont nagyon.
A dél-koreai írónő, Han Kang 2024-ben megkapta a Man Booker-díjat, valamint az Irodalmi Nobel-díjat is életművéért, melynek egyik legjelentősebb darabja a lírai szépségű Növényevő. A rövid, de annál mellbevágóbb történet főszereplője Jonghje, aki nyugtalanító álmok hatására úgy dönt, felhagy a húsevéssel, ami nemcsak a saját, de családja és környezete életét is felfogatja. A nő egyre távolabb kerül a társadalmi elvárásoktól, az anyagi világtól és önmagától.
A regény dél-koreai környezete ellenére könnyű azonosulási pontot kínál az európai olvasók számára is. Szinte letarol kérdésfelvetésével: milyen mértékben rendelkezünk valójában a saját testünk, identitásunk és tetteink felett, illetve mennyire határoz meg minket a neveltetésünk, a hátterünk, az otthonról hozott traumáink? Ugyanakkor arra is rámutat, hogy lelkünk betegségei általában fizikai tünetekben is utat törnek maguknak. Meddig lehet vajon mindent lenyelni, amit a társadalom ránk erőltet, úgy, hogy közben saját lényünk másra vágyik?
Hét könyvet választottunk, de a cikkben most csak hármat mutattunk be. Ha kíváncsi vagy a további négy kötetre is, iratkozz fel hírlevelünkre! Havonta kétszer jelentkezünk új könyvajánlókkal és izgalmas, könyvekkel kapcsolatos érdekességekkel, hogy mindig legyen mit felvenned az olvasólistádra.
Olvasd el ezt is!