5 megrendítően őszinte magyar könyv a rákról
Az irodalom akkor mutatja meg igazán az erejét, amikor olyan tapasztalatokhoz is talál nyelvet, amelyekről a hétköznapokban gyakran csak elakadva, félelemmel vagy közhelyekkel beszélünk. A rákbetegség ilyen téma: egyszerre testi, lelki, családi és egzisztenciális történet. 5 magyar könyvet gyűjtöttünk össze, amelyek ahelyett, hogy megpróbálnák megmagyarázni a betegséget, inkább közel engednek ahhoz, amit kívülről szinte lehetetlen megérteni.
A legfrissebb globális becslések szerint a rák ma is az egyik legsúlyosabb népegészségügyi kihívás: 2022-ben csaknem 20 millió új daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, és 9,7 millió ember halálát okozta világszerte. A WHO-hoz tartozó Nemzetközi Rákkutató Ügynökség előrejelzése szerint 2050-re az új esetek száma akár 35 millióra is emelkedhet.
Esterházy Péter utolsó könyve már az első mondatával kijelöli a terepet: a rák nem körülírható háttér, hanem az új élethelyzet kezdőszava. A Hasnyálmirigynapló mégsem puszta betegségnapló. A szerző hangja egyszerre ismerős és megváltozott: ironikus, játékos, fürkésző, néha imaszerű, máskor sötétebb és nyersebb, miközben végig ott van benne az a különös Esterházy-féle figyelem, amely a legnehezebb tapasztalatot is irodalommá képes alakítani.
Havas Henrik könyve közvetlenebb, nyersebb vallomás. A szerző prosztatarákjáról, a kezelésekről és arról a nagyjából három hónapig tartó időszakról ír, amelyben a test kiszolgáltatottsága nagyon konkrét, nagyon hétköznapi tapasztalattá válik. Az Ezt is túléltem ereje éppen ebben a szókimondásban van: nem szépíti meg a betegséget, és nem emeli el a fájdalmat, inkább megmutatja, milyen az, amikor valaki a saját esendőségéről próbál pontosan beszélni.
Szentesi Éva könyve a méhnyakrákkal való szembenézés története, de nem a klasszikus gyógyulástörténetek megszelídített hangján. A Hamvaimból karcos, önironikus és szenvedélyes szöveg, amelyben a betegség egyszerre próbatétel és tapasztalat, amely szétszedi, majd újrarendezi az életet. Szentesi nem hallgatja el a félelmet, a dühöt és a test árulásának érzését sem, mégis végig ott van a könyvben az élethez való makacs ragaszkodás.
Urfi Péter újságíróként eredetileg a koronavírus-járványról akart könyvet írni, amikor egy nyári estén hirtelen nem találta a szavakat, majd rövid időre elnémult. A vizsgálatok agydaganatot mutattak ki nála, a Sansz pedig ebből a kettős tapasztalatból épül fel: járványról, betegségről, bizonytalanságról és a családi élet törékeny mindennapjairól. A könyv nem zárja karanténba a betegséget, sokkal inkább a mindennapi élet részeként beszél róla.
Szilasi László talán legszemélyesebb regénye saját agydaganatának, műtétjének és felépülésének történetéből született. A Luther kutyái alcíme is orvosi pontossággal nevezi meg a diagnózist: Oligodendroglioma WHO Grade II. A könyv irodalmi rokona Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című művének, de Szilasi más irányból közelít: a betegség történetét emlékekkel, családi és szellemi rétegekkel kapcsolja össze. Így a daganat nem pusztán orvosi eseményként jelenik meg, hanem az identitást, a múltat és a testhez való viszonyt is új fénybe állítja.
Olvasd el ezt is!