Egy nemzetközi kutatócsoport a szibériai kutyák eredetét vizsgálta meg, amelynek következtében izgalmas dolgokra derült fény.


A régészeti leletek azt mutatják, hogy az északnyugat-szibériai sarkvidéki területeken élő emberek már mintegy 2000 évvel ezelőtt hosszú távú kereskedelmi kapcsolatokat alakítottak ki az eurázsiai népekkel. A cserekereskedelem beindulása egyike volt az ebben az időszakban bekövetkezett jelentős társadalmi változásoknak.

Ráadásul ezek a változások még a szibériai kutyák genomjára - egy élőlény teljes genetikai állománya - is hatással voltak, amint azt egy nemzetközi kutatócsoport Laurent Frantz, az LMU paleogenetikusa vezetésével kimutatta. Kiterjedt genetikai elemzések alapján a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a szibériai sarkvidékre kutyákat importáltak, és hogy ez a folyamat végül olyan szibériai fajták kialakulásához vezetett, mint a szamojéd – írja a Phys.org.

A kutatók 49 szibériai és eurázsiai lelőhelyről származó kutya genomját elemezték, amelyek 60 és 11 000 évvel ezelőtti időszakokból maradtak meg. A kutyák közül négy Ust-Polui-ból származik, ahol orosz és kanadai régészek több mint 100 darab 2000 évvel ezelőtti kutya maradványait tárták fel. Számos lelet arra utal, hogy az Északnyugat-Szibériában, a távoli Jamal-félszigeten található lelőhelyet mintegy 400 éven át használták - valószínűleg szertartási célokra.

Úgy tűnik, hogy az ott talált kutyák egy részét szándékosan temették el. De vannak olyan bizonyítékok is, amelyek arra utalnak, hogy sokakat megettek. A kutyákat sokféle célra használták - nemcsak közlekedési eszközként, hanem vadászpartnerként és táplálékforrásként is

-mondja Dr. Robert Losey, az Albertai Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető régésze.

Az Ust-Polui-ban feltárt leletek között üveggyöngyök és fémből készült tárgyak is vannak, amelyeket nem helyben gyártottak, hanem a sztyeppei övezetből, a Fekete-tenger térségéből vagy a Közel-Keletről származhattak. A Jamal-félszigeten élő embereknek tehát több mint 2000 évvel ezelőtt be kellett kapcsolódniuk a nagy hatótávolságú kereskedelmi hálózatokba. Ez egyúttal a jelentős társadalmi és technológiai változások időszaka is volt - ezt jelzi a vasérc kitermelése és a rénszarvas-tenyésztéssel kapcsolatos leletek is, amelyeket a lelőhelyen találtak.

Az új genetikai elemzések kimutatták, hogy a kutyák ebben az időben a délebbre fekvő területekről a Szibériai-sarkvidékre behozott áruk között voltak.

Míg a sarkvidéki kutyák legalább 7000 évvel ezelőttig elszigetelten fejlődtek, a vaskor és a középkor közötti időszakra datált szibériai kutyákból izolált genomikus DNS azt mutatja, hogy egyre nagyobb arányban kerültek bele az eurázsiai sztyeppékről, valamint Európából származó kutyákból származó genetikai anyagok

- mondja a Koppenhágai Egyetemen dolgozó Dr. Tatiana Feuerborn, a tanulmány vezető szerzője.

Egy szamoj\u00e9d fajt\u00e1j\u00fa kutya.

Alvan Nee /Unsplash

A Jamal-félszigeten élő kutyák között tehát jelentősen megnőtt a nem szibériai származásúak aránya ebben az időszakban.

A kutyák potenciálisan értékes vagyontárgyak voltak, vásárolták és eladták őket

-írta Frantz.

Másrészt az északi-sarkvidéki Szibériában az emberi genomok meglehetősen stabilak maradtak ezen a hosszú időszakon keresztül, és kevés jel utal a nem sarkvidéki népességből származó genetikai inputra.

Az új tanulmány szerzői feltételezik, hogy a kutyák távolabbról történő behozatala a szibériai társadalmi átalakulásokat tükrözi.

Az első sarkvidéki háziasított kutyák elsősorban szánhúzó kutyaként szolgáltak. Amikor a szibériai népesség a pásztorkodás felé fordult, olyan kutyákra lehetett szükségük, amelyek más hasznos viselkedési tulajdonságokkal is rendelkeztek, és amelyek jobban megfeleltek a rénszarvas-pásztorkodáshoz. A sarkvidéki kutyák keveredése más populációkkal potenciálisan olyan kutyavonalak kialakulásához vezetett, amelyek egyaránt alkalmasak voltak a pásztorkodásra, és alkalmazkodtak a zord éghajlati viszonyokhoz is

-mondta Frantz. "

A keresztezés és a jobb tulajdonságokra való szelekció stratégiája végül a modern szibériai kutyafajták, például a szamojéd kialakulásához vezetett.

A szamojéd genomjának nagy része visszavezethető az ősi sarkvidéki vérvonalakra

- folytatta Frantz

Mivel időközben nagyon kevés későbbi hibridizáció történt más fajtákkal, a szamojédok mégis nagyrészt változatlanok maradtak a középkor óta. Ezzel szemben a legtöbb ma élő kutyafajta a 19. és 20. századi tenyésztők célzott erőfeszítéseinek eredménye.


A tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban jelent meg.

A figyelmetekbe ajánljuk