Az Antarktisz statikus környezetnek tűnhet: dermesztő hideg, fehér, mozdulatlanul a helyére fagyott táj. A jég alatt azonban sokkal több minden történik, mint gondolnánk, még ha az űrbe is kell utaznunk ahhoz, hogy ezt biztosan meg tudjuk állapítani.
Több mint egy évtizeddel ezelőtt a tudósok éppen ehhez hasonló felfedezést tettek, amikor a NASA ICESat műholdjának adatainak elemzése során kiderült, hogy a Nyugat-Antarktiszon a jég magasságának változása a jégtakaró alatti vízmozgást tükrözi.
A felfedezést megelőzően úgy gondolták, hogy a rejtett olvadékvizes tavak – amelyek mélyen elrejtőznek a jégtakaró alján, ahol a jég találkozik az alatta lévő kontinentális alapkőzetekkel – egymástól elszigetelten, egymástól elkülönülve léteznek.
2007-ben azonban a kutatók megállapították, hogy az Antarktisz felszíni jege magasságának ingadozásai a jég alatti tavak rejtett hálózata között, áramló víz mozgását jelzik, amelyek felváltva telnek meg és ürülnek ki, mielőtt vizük a Déli-óceánba távozik.
Most az ICESat-misszió folytatása – a 2018-ban indított ICESat-2 – még élesebb betekintést enged a tudósoknak ebbe a titokzatos, mélyen eltemetett tóhálózatba, miközben két, korábban soha nem látott és ismert tavat is felfedezett.
Matthew Siegfried glaciológus szerint a ICESat misszió eredményei a glaciológiára, a mikrobiológiára és az oceanográfiára egyaránt jelentős hatást gyakoroltak, az ICESat-2-vel pedig pontosítani tudják az adatokat. A szakemberek az Európai Űrügynökség CryoSat-2 műholdjának információit is vizsgálták.
A csapat a 2003-2020 között begyűjtött adatoknak köszönhetően mérte fel a jég alatt lévő tavakat. Az eddig ismert mintegy 130 rejtett tó mellett a csapat két újat is azonosított, a rendszerek 2003-as megfigyelés óta ez a harmadik ilyen esemény.
