A Perseverance nevű robot által összegyűjtött kőzetek segítségével a NASA kutatói közelebbi képet kaphatnak a Mars múltjáról.


A napokban mi is beszámoltunk arról, hogy a NASA Perseverance marsjárója két kőzetmintát gyűjtött be, amelyek arra utalnak, hogy hosszú ideig vízzel érintkeztek, és ezzel megerősítik az ősi élet lehetőségét a vörös bolygón – írja a Phys.org.

Úgy tűnik, hogy az első kőzetek egy potenciálisan lakható, tartós környezetről árulkodnak. Nagy dolog, hogy a víz hosszú ideig ott volt

- mondta Ken Farley, a misszió projektkutatója pénteki nyilatkozatában.

A hatkerekű robot szeptember 6-án gyűjtötte be az első, Montdenier névre keresztelt mintát, szeptember 8-án pedig a második, Montagnac nevű kőzetet ugyanabból a sziklából. A mintákat – amelyek egy ceruzánál valamivel szélesebb átmérőjűek és körülbelül hat centiméter hosszúak - most lezárt csövekben tárolják a rover belsejében.

Az augusztus eleji mintavételre irányuló első próbálkozás kudarcba fulladt, miután a kőzet túl gyengének bizonyult ahhoz, hogy ellenálljon a Perseverance fúrójának.

A rover a Jezero-kráter nevű régióban tevékenykedett, amely az Egyenlítőtől északra található, és ahol a tudósok megállapításai alapján 3,5 milliárd évvel ezelőtt egy tó volt, amikor a Marson sokkal melegebb és nedvesebb körülmények uralkodtak, mint ma.

Az első mintákat adó kőzetről kiderült, hogy bazaltos összetételű, és valószínűleg lávafolyások terméke. A vulkanikus kőzetek kristályos ásványokat tartalmaznak, amelyek hasznosak a radiometrikus kormeghatározásban. Ez segíthet a tudósoknak abban, hogy képet alkossanak a terület földtörténeti múltjáról, például arról, hogy mikor alakult ki a kráter, mikor jelent meg és mikor tűnt el a tó, és hogyan változott az éghajlat az idők során.

Érdekes dolog ezekkel a kőzetekkel kapcsolatban az is, hogy a talajvízzel való tartós kölcsönhatásra utaló jeleket mutatnak

- mondta Katie Stack Morgan, a NASA geológusa egy sajtótájékoztatón.

A tudósok már tudták, hogy a kráter egy tónak adott otthont, de nem tudták kizárni annak lehetőségét, hogy ez csupán egy rövid ideig tartó jelenség volt, amikor az árvizek mindössze 50 év alatt töltötték fel a krátert. Most már biztosabbak abban, hogy a talajvíz sokkal hosszabb ideig volt jelen.

Ha ezekben a kőzetekben hosszú időn keresztül volt víz, akkor lehet, hogy lakható rések vannak a kőzetekben, amelyekben ősi mikrobiális életet tarthattak fenn

- tette hozzá Stack Morgan.

A kőzetmagokban lévő sós ásványok az ősi marsi víz apró buborékait zárhatták be.

A NASA reméli, hogy a mintákat valamikor a 2030-as években az Európai Űrügynökséggel közös küldetés keretében mélyreható laboratóriumi elemzés céljából visszaküldhetik a Földre.

A figyelmetekbe ajánljuk