A UCLA kutatói 366 új exobolygót azonosítottak a Kepler-űrteleszkóp adatai alapján.
A Los Angelesben található UCLA csillagászai 366 új exobolygót azonosítottak, nagyrészt az egyetem egyik kutatója által kifejlesztett algoritmusnak köszönhetően. A legjelentősebb felfedezéseik között szerepel egy olyan bolygórendszer, amely egy csillagból és legalább két gázóriás bolygóból áll, amelyek mindegyike nagyjából a Szaturnusz méretének felel meg, és szokatlanul közel helyezkednek el egymáshoz – írja a Phys.org.
Az exobolygó kifejezést a saját Naprendszerünkön kívüli bolygók leírására használják. A csillagászok által eddig azonosított exobolygók száma összesen kevesebb mint 5000, így a több száz új planéta azonosítása jelentős előrelépés. Az égitestek ilyen nagyszámú új csoportjának tanulmányozása segíthet a tudósoknak jobban megérteni a bolygók kialakulásának és pályáinak fejlődését, és új ismereteket nyújthat arról, hogy mennyire szokatlan a Naprendszerünk.
Több száz új exobolygó felfedezése már önmagában is jelentős eredmény, de ami ezt a munkát kiemeli a többi közül, az az, hogy az exobolygó-populáció egészének jellemzőit fogja megvilágítani
– mondta Erik Petigura, a UCLA csillagászprofesszora és a kutatás társszerzője.
A tanulmány vezető szerzője Jon Zink júniusban doktorált a UCLA-n, és jelenleg az egyetem posztdoktori ösztöndíjasa. Ő és Petigura, valamint a Scaling K2 projekt nevű nemzetközi csillagászcsoport a NASA Kepler-űrteleszkóp K2 missziójának adatai alapján azonosította az exobolygókat.
A felfedezést egy új bolygóészlelési algoritmus tette lehetővé, amelyet Zink fejlesztett ki. Az új bolygók azonosításának egyik fő nehézsége, hogy a csillagok fényességének csökkenése származhat a műszertől vagy egy alternatív asztrofizikai forrástól, amely utánozza a bolygók jeleit. Annak megállapítása, hogy melyik melyik, további vizsgálatot igényel, ami hagyományosan rendkívül időigényes és csak vizuális vizsgálattal érhető el. Zink algoritmusa képes elkülöníteni, hogy mely jelek utalnak bolygókra, és melyek csupán a zavaró „zajok".
A Kepler eredeti küldetése 2013-ban váratlanul véget ért, amikor egy mechanikai hiba miatt az űrszonda nem tudott pontosan rámutatni az égboltnak arra a részére, amelyet évek óta megfigyelt.
A csillagászok azonban a K2 nevű új misszió alkalmából újrahasznosították a távcsövet, amelynek célja távoli csillagok közelében lévő exobolygók azonosítása. Sajnos az eredeti Kepler-misszió által a lehetséges bolygók azonosítására használt szoftver nem tudta kezelni a K2-misszió összetettségét, beleértve a bolygók méretének és a csillagukhoz viszonyított helyzetüknek a meghatározását.
Az új tanulmányhoz a kutatók az új szoftvert a K2 teljes adatállományának – mintegy 500 terabájtnyi adat, amely több mint 800 millió csillagot ábrázoló képet tartalmaz – elemzésére használták, hogy létrehozzanak egy katalógust, amely hamarosan bekerül a NASA fő exobolygó-archívumába.
