A szibériai tundra ismét jelzi a klímaváltozást

A Woodwell Klímakutató Központ három új krátert azonosított a szibériai régió ingatag permafrosztjában, amiért az egyre sürgetőbb klímaválság a felelős.


A kutatók évek óta tapasztalják, hogy óriási lyukak keletkeznek Szibéria nyugati részén, pontosabban a Jamal-félszigeten. Az első ilyen kráternek, melyet még 2014-ben fedeztek fel, az átmérője 80 méter volt. Azóta a tudósok további hat krátert találtak Jamalban és a közeli Gidai-félszigeten. Tavaly pedig egy hetedik kráter is felbukkant, melynek mélysége egy fél focipályányi volt.

A kutatók gyanították, hogy robbanásveszélyes metángáz került a tundrába, ami megolvadt és ez olyan robbanásokat váltott ki, ami miatt kráterek keletkeztek.

"Ezek a kráterek egy olyan földrendszeri folyamatot képviselnek, amelyet a tudósok korábban nem ismertek"

─ nyilatkozta Sue Natali, a Woodwell Klímakutató Központ sarkvidéki programigazgatója.

Ahhoz, hogy többet megtudjanak ezekről a lyukakról, a kutatók a szibériai Jamal és Gidai-félszigetek műholdas adatait használták fel összesen 12 555 négyzetkilométeren. Így létre tudták hozni a régió mesterséges intelligencián alapuló modelljét a Google Earth Engine segítségével. A modell mind a hét korábban felfedezett krátert megtalálta, ezen kívül három újat azonosított.

A szakemberek továbbá azt találták, hogy a kráterek mélyen a föld alatti zsebekből erednek. A sarkvidéktavak alatt ugyanis zsebek alakulnak ki akkor, amikor a bennük lévő víz felmelegszik. Gyakran épül be metán ezekbe a zsebekbe, ami a nyomás növekedésével robbanásszerű eredményekhez vezethet.

A három új lyuk feltárása mellett a modell korábban nem látott változásokat mutatott ki a két félszigeten. Megállapította, hogy 1984 és 2017 között a vizsgált terület körülbelül 5 százalékánál olyan ökoszisztéma-változások történtek, mint a növényzet, talajmagasság és víz mértékének elmozdulása. A régió egyes részei süllyedtek, és egész tavak eltűntek.

Ezek a változások gondot okoznak az északi-sarkvidéki ökoszisztémáknak és a világ többi részének is. Amint a tavak elkezdenek eltűnni, a halak és más vadon élő állatok otthon nélkül maradnak, az őslakos közösségek vízkészletei pedig kiszáradnak. A permafroszt alatti metángáz emellett a levegőbe távozhat, ami kérdés nélkül árt bolygónknak.

(Forrás: Gizmodo)

A figyelmetekbe ajánljuk