koponya temetkezés

A klímaváltozás lehet a felelős az egyik legrégebbi emberi harcért

A legutolsó jégkorszak kisebb összecsapásokra késztette a vadászó-gyűjtögetőket.


Az egyik legrégebbi ismert háborús temető, amelyet a Nílus folyó völgyében fedeztek fel, nem abból a csatából származik, mint azt valaha gondolták a szakemberek.

A Jebel Sahaba néven emlegetett ősi temetkezési helyen eltemetett emberek ugyanis valószínűleg erőszakos összecsapások sorozatának voltak kitéve, nem pedig egyetlen, tragikus támadásnak, ahogyan korábban vélték.

A kutatók szerint az éghajlatváltozás lehet az oka az összecsapásoknak. A szakemberek 61 személy csontjait vizsgálva több mint száz új sérülés jeleit találták, amelyek legtöbbje nem volt halálos.

A csontvázak egynegyede gyógyult és meg nem gyógyult sebeket hordozott, ami arra utal, hogy ez a vadászó-gyűjtögető csoport életében többször is brutális erőszakos epizódokat élhetett át.

Úgy tűnik, hogy a trauma legnagyobb részét olyan fegyverek okozták, mint a nyilak vagy dárdák, ami azt jelenti, hogy a támadások valószínűleg a csoporton kívülről és nem belülről érkeztek.

Mivel a férfiakat, a nőket és a gyermekeket egyaránt hasonló módon érintették és temették el, a szerzők szerint az erőszakot csatározások okozták.

"Elvetjük azt a hipotézist, miszerint Jebel Sahaba egyetlen hadviselési eseményt tükröz, az új adatok alátámasztják a személyek közötti erőszak szórványos és visszatérő epizódjait"

─ írják a tanulmány szerzői. Szerintük valószínűleg a nagyobb éghajlati és környezeti változások váltották ki ezeket.

A Jebel Sahaba temető 13 400-18 600 évvel ezelőtt keletkezett és a szervezett erőszak egyik legrégebbi példájának bizonyítékául szolgál.

Amikor az 1960-as években először fedezték fel a tömegsírhelyet, a régészek azt gondolták, hogy ez egyetlen brutális háborút tükröz, de a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont és a Toulouse-i Egyetem szakemberei most cáfolják ezt az elképzelést.

A Nílus folyó környéke könnyű hozzáférést biztosított a vízhez, ám előfordult, hogy a víz ingadozásai miatt nem volt sok föld, ahol élni lehetett. Az utolsó jégkorszak végén továbbá hiperszáraz területté változott a Szahara keleti sivataga.

Hamarosan az a néhány ideális hely, ahol még lehetett élni, zsúfolásig megtelt a vadászó-gyűjtögetőkkel, az erőforrásokért folytatott verseny pedig felpezsdült. Emiatt csatázhattak folyamatosan az emberek, akik végül a Jebel Sahaba temetőbe kerültek.

"Az éghajlatváltozás által kiváltott területi és környezeti nyomás valószínűleg felelős ezekért a konfliktusokért a Nílus-völgy kulturálisan elkülönülő félig ülő vadász-halász-gyűjtögető csoportjai között"

─ összegzik a szerzők.

(Forrás: Science Alert)

A figyelmetekbe ajánljuk