Ahogy épp a szibériai tundra felett repült át a Russian TV stábja, felfedezt egy krátert, melynek mélysége megdöbbentő volt: több mint egy fél focipálya mélységnyi rész hiányzott a jeges földből. Szemét is kirepült a felszíni hegből, amit néhány méterrel a kráter mellett rakott le a robbanás.

Ez csak a legutóbbi azoknak a sorozatoknak, amiket a szibériai sarkvidéken fedeztek fel, az elsőt már 2014-ben észlelték. A tudósok úgy vélik, hogy robbanás során keletkezhetnek metán és szén-dioxid gázból, amit jég, sár és szennyeződés tölt meg - ez egy olyan jelenség lesz, ami a klímaváltozással egyre gyakoribbá válik. A többi részlet azonban bizonytalan a kráter körül.

„Mi még így sem tudjuk mi történik pontosan. Ahogy azt sem, hogy ez máshol is megtörténik-e "

– mondta Sue Natali, aki permafroszt (állandó fagy) kutató Woodwell Klímakutató Központ Massachusett részlegén.

A legutóbbi kutatások, amelyek krátereket tanulmányoztak egy valószínűsíthető folyamatot mutatnak, ami a kriovulkanizmus. Ebben az esetben a vulkáni kitörések a jeges sárból erednek és nem tűz formájában jelennek meg, hanem robbanásszerűen. Hasonló folyamatokra van példa a Szaturnusz vizes holdján, az Enceladuson is. De eddig úgy tudtuk a kriovulkanizmus nem jellemző a Földön. A szibériai jelenségek tanulmányozása azonban abban is segítségünkre lehet, hogy milyen folyamatok mennek végbe más bolygókon.

Ráadásul a felfedezésük megmutatja, hogy még mennyi mindent kell tanulnunk a kék bolygónkról, és hogy a tudósok kigobozhassák, miért melegszik a Föld.

„Van egy folyamat, ami előfordulhat és talán egyáltalán nem is gondoltunk rá. Talán még több minden van odakint, mi csak azt tudjuk, ami már a rendelkezésünkre áll"

– tette hozzá Natali

Az első szibériai krátert 2014 júliusában fedezték fel, és szinte azonnal teóriákat kezdtek kreálni róla. Meteorit becsapódásról, űrlényekről, rakéta robbanásról írtak.

Azóta a kutatók már több mint tizenöt másik alkalommal is természeti robbanások által képződött lyukakról beszéltek. Ez az újonnan felfedezett lyuk a tizenhetedik a sorban, talán a legnagyobb az összes közül – tudjuk meg az oroszországi Skoltech Központ permafroszt szakértőjétől, Evgeny Chuvilintől.

A krátereket ráadásul nem könnyű kutatni, mert van, hogy hónapokig vagy évekig vízzel telítődnek meg, tónak álcázva magukat.

A különleges kráterekről a National Geographic-on olvashatsz bővebben.