A túl sok bocsánatkérés nem tesz jót nekünk.


Előfordulhat, hogy valaki azért kér folyton bocsánatot, hogy megszerezze mások szeretetét, vagy mert túl alacsony az önbizalma. A bocsánatkérés tehát nem mindig egy őszinte aktus, emiatt árthat is nekünk.

A túl sok bocsánatkérés azt üzeni, hogy még azért is bocsánatot kell kérnünk, amiért a világon vagyunk, tehát nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Sokat kell tanulnunk és fejlődnünk, mire rájövünk, nem mindig használ a bocsánatkérés, néha csak kevesebbnek érezzük magunkat tőle. A bocsánat helyett használhatunk köszönömöt is. Ha valaki megvárt, mert késtünk például, mondhatjuk, hogy "Köszönöm, hogy megvártál", ahelyett, hogy "Bocsánat, amiért késtem".

Miért kérnek gyakrabban bocsánatot a nők? Mert úgy nevelték őket, hogy szégyelljék magukat, ha nem szolgálnak ki mindenkit érzelmileg azonnal és teljeskörűen.

A bocsánatkérés többek között tükrözi az alacsony önbecsülést, a jogosultságérzet csökkenését, az öntudatlan vágyat, hogy elkerüljük a kritika vagy rosszallás lehetőségét, mielőtt még bekövetkezne, valamint a túlzott vágyat, hogy megnyugtassunk másokat és kedvére tegyünk másoknak.

Hogyan küzdhetnénk le a túl sok bocsánatkérést? Az asszertivitás gyakorlásával. A fenti példában, a tény, hogy megköszönjük mások türelmét, világos határokat hoz létre. A közlés tiszteletben tartja mások idejét, de nem kicsinyli le a saját prioritásainkat sem.

A saját és mások jogainak együttes tisztelete fontos a kiegyensúlyozott mentális egészség fenntartása szempontjából.

Az asszertív jogok listáját itt olvashatjuk el részletesen.

A figyelmetekbe ajánljuk