Úgy tűnik, egy kis szintű közömbösség létfontosságú eleme lehet a sikeres kapcsolatoknak.


Az érzékenységről elmondható, hogy a romantikus kapcsolatok egyik alappillére. A túl sok érzékenység azonban nagyon leterhelhet egy kapcsolatot. Emiatt egy minimális szintű közömbösség segíthet a kapcsolat fenntartásában.

A nagyon érzékeny egyének mind boldogságuk, mind pedig szomorúságuk erőteljes megélésére képesek.

Elaine Aron kutatása alapján a szuperérzékeny emberek a populáció 20 százalékát teszik ki körülbelül.

Ezek az emberek általában mély reflexióval rendelkeznek, ám könnyen túlterhelődnek.

A szuperérzékenyek a szerelemben is megnyilvánuló intenzív mintázatot mutatnak: többet akarnak, gyakrabban féltékenyek.

A stresszre és az empátiára egyaránt fogékonyabbak, így szuperérzékenynek lenni előnyökkel és hátrányokkal is járhat együtt. A kapcsolatban túl érzékeny reakciók lehetnek a düh, irigység, bizalmatlanság is.

A közömbösségre általában úgy tekintünk, mint a szerelem ellentétére, az érdektelenségre. Egy kapcsolatban a közömbös fél a másikból is érdektelenséget válthat ki. Általában inkább férfiakkal kötjük össze, mivel a nőket érzékenyebbnek tartjuk.

Egy egészséges közömbösség azonban csak javíthat a kapcsolaton.

Ez tartalmazhatja az önkontrollt, a nyugalmat, a másik értékeinek és negatív tulajdonságainak elfogadását.

Ez a fajta közömbösség annak elfogadása, hogy nem változtathatunk meg mindent, amit szeretnénk, nincs kontrollunk mindenünk felett, a partnerünk továbbá lehet néha elviselhetetlen. Azzal, hogy érzékenyek vagyunk, ezt nem szüntetjük meg.

Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerjük fel a másik hiányosságait és nem tesszük szóvá, hanem azt, hogy nem fordítunk rá óriási figyelmet.

A párterapeuták azt tanácsolják, hogy ne vegyük a másikat biztosra, mivel ő egy különálló személy. Ez nem egyenlő azonban a bizalmatlansággal, ami pusztító hatással bír a kapcsolatra.

(Forrás: Psychology Today)


A figyelmetekbe ajánljuk