Mi az a mikroagresszió és milyen károkat okozhat az emberekben? Hogyan palástoljuk a hétköznapokban a bántásokat? Ezekre keresünk választ.


Amikor valaki előítéletes valakivel szemben valami miatt, akkor, akár észrevétlenül is, mikroagressziót alkalmazhat ellene. Ez általában a beszédben, viselkedésben tükröződik.

A mikroagresszív kijelentések gyakran ártalmatlan kérdések és viccek formájában jelennek meg, így nekünk is ismerős lehet az, amikor megbántottak, de az illető azt mondta, csak viccelt.

A mikroagresszió irányulhat a rasszra, vallásra, egészségi vagy pénzügyi állapotra, a társadalmi nemre vagy a szexuális orientációra is.

A marginalizált, kisebbségben élő csoportok napi szinten találkoznak mikroagresszióval, ez azt sugallja nekik, hogy "Nem tartozol közénk".

A mikroagresszió kifejezést egyébként Chester M. Pierce afro-amerikai pszichiáter írta le a 60-as években. A mikroagressziót nem tudatos cselekvésekként írta le, szemben a makroagresszióval, ami nyílt gyűlölködést jelent.

A mikroagresszió lehet mikortámadás, mikrosértés, mikroinvalidálás is.

Mikrotámadás például az, amikor egy fehér felnőtt megkéri az afro-amerikai gyerekeket, hogy ne fürödjenek a medencében egy nyilvános uszodában.

A mikrosértéseket gyakran érdeklődő kérdés vagy bók mögé rejtik el. Ilyen az, amikor megkérdezik egy tolószékes embertől, hogy milyen a szexuális élete.

Mikroinvalidálás lehet az, amikor egy túlsúlyos egyén betegségére bagatellizálással reagál az orvos, és azt mondja, elég, ha lefogy.

Egy-két mikroagresszív kijelentést mind elbírunk, gond csak akkor van, ha a támadás folyamatos. Ilyenkor megjelenhet a szégyen, értéktelenség, düh, stressz, szorongás, alacsony önbizalom, mi több, depresszió is.

A mikroagressziót elkövető általában azt mondja, csak viccelt vagy bókolt, esetleg felháborodik azon, hogy már semmit sem lehet mondani.

Figyeljünk oda, hogy mikor használunk mikroagressziót és próbáljuk meg elkerülni. A mikroagresszió rossz érzéseket kelthet másban és növeli a diszkriminációt.

Ha minket ér mikroagresszió, szembesíthetjük is az elkövetőt, de megtehetjük, hogy próbálunk nem tudomást venni róla. A minket ért bántásokat megoszthatjuk a hozzánk legközelebb állókkal.

Kérjünk professzionális segítséget abban az esetben, ha mentális egészségünk forog veszélyben a bántások miatt.

(Forrás: Health Line)


A figyelmetekbe ajánljuk