Mondjuk hálát annak, hogy a Földünk ilyen mozgást végez, ennek köszönhetően létezünk.
Mivel élő bárkánk a Nap körül kering, jelenlegi hurokja meglehetősen körkörös. De a Föld pályája nem olyan stabil, mint gondolnánk. Bolygónk pályája 405 000 évente megnyúlik, és 5 százalékban elliptikussá válik, mielőtt visszatérne egy egyenletesebb pályára. Régóta tudjuk, hogy ez a ciklus, amelyet pálya excentricitásnak nevezünk, a globális éghajlat változását okozza, de hogy ez pontosan hogyan hat a földi életre, eddig nem tudtuk. Most új bizonyítékok utalnak arra, hogy a Föld ingadozó pályája valóban hatással lehet a biológiai evolúcióra.
A francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ kutatócsoportja arra utaló nyomokat talált, hogy a pályaelfordulási excentricitás új fajok kialakulását segíti elő, legalábbis a fotoszintetizáló planktonok esetében. A koccolithophorák mikroszkopikus, napfényt fogyasztó algák, amelyek lágy, egysejtű testük körül mészkőlemezeket hoznak létre. Ezek a mészkőhéjak, az úgynevezett kokolitok rendkívül gyakoriak a fosszilis adatokban, először 215 millió évvel ezelőtt, a felső triászban jelentek meg.
Ezek az óceáni sodródók olyan nagy számban fordulnak elő, hogy nagymértékben hozzájárulnak a Föld tápanyagkörforgásához, így a jelenlétüket megváltoztató erők óriási hatással lehetnek bolygónk rendszereire. A tudóscsoport az Indiai- és Csendes-óceánban 2,8 millió évnyi evolúció során elképesztő 9 millió coccolitot mértek a mesterséges intelligencia automatizált mikroszkópiája segítségével. Jól datált óceáni üledékminták felhasználásával hihetetlenül részletes, mintegy 2000 éves felbontást tudtak elérni.
A kutatók a kokcolitok mérettartományai alapján meg tudták becsülni a fajok számát, mivel korábbi genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a Noelaerhabdaceae kokcolitofórás család különböző fajai a sejtméretük alapján megkülönböztethetők egymástól. Felfedezték, hogy a coccolithok átlagos hossza a 405 000 éves keringési excentricitási ciklusnak megfelelő, szabályos ciklust követ. A legnagyobb átlagos coccolitméret a legnagyobb excentricitás után kis késéssel jelent meg. Ez független volt attól, hogy a Föld jégkorszaki vagy jégközi állapotot élt-e át.
Megállapították, hogy ugyanez a mintázat tükröződött az általuk vizsgált nagy időskálákon is. Ahogy a Föld pályája egyre elliptikusabbá válik, az évszakok az Egyenlítő körül egyre hangsúlyosabbá válnak. Ezek a változatosabb körülmények arra ösztönözték a coccolithophorákat, hogy több fajjal diverzifikálódjanak.
(Forrás: ScienceAlert)
