Milyen típusú épületből lenne szükség kevesebbre Magyarországon? Miből építhetnénk többet? Poharai Krisztina az egyik legmenőbb fiatal tervező, aki 2011-ben végezte a Stílusház Művészeti Iskola lakberendezői szakát, azóta pedig Czifrapalota Interiors vállalkozásával házakat, lakásokat tervez és felújít.


Mikor jöttél rá, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Az unokatestvéreim építészek. Miután egyre több projektjükbe nyújtottak betekintést, arra lettem figyelmes, hogy egyes belsőépítészeti dolgokra kevesebb fókusz kerül, melyek az én fantáziámat viszont kifejezetten izgatták. Elkezdtem saját terveket készíteni, másokét kiegészíteni és közben rájöttem, hogy közgazdászként sose fogom tudni ezt a kreatív szabadságot átélni. Akkor döntöttem úgy, hogy tanulni fogok a témában, párhuzamosan pedig jött egy-egy projekt és lassan beszippantott az építkezések illata.

Mit nézel meg először egy épületben/lakásban?

A nyílászárókat és a kilátást. Kedvelem azokat a lakásokat, ahol a kezdeti térkapcsolatok előnytelenek, rögtön elkezdem őket képzeletben áttervezni.

Honnan inspirálódsz?

Sok külföldi építészeti- és designoldalakat böngészek, ha van rá mód, külföldön megjelenő magazinokat is beszerzek. Az Instagramnak köszönhetően egymás munkáiból is tudunk inspirálódni. Persze ez nem helyettesíti a személyes élményeket és az utazást. Sokat járom Budapestet, szeretem felfedezni a szép részleteket épületekben, lépcsőházakban. Ha jelentősebb történelmi múltú helyszínről van szó, háttéranyagot gyűjtök mindig. Most éppen Kozma Lajossal fogok közelebbi kapcsolatban kerülni.

Melyik magyar épület és építész érdemelne szerinted több figyelmet és miért?

Nem emelnék ki kifejezetten senkit, viszont a budapesti régi bérházak, társasházak közt kincsekre és különleges történetekre lehet lelni építőikről. Már akkor komoly szakértelem és kreativitás kellett egyes építészeti megoldásokhoz. Szomorú tény, hogy az itthoni szabályok értelmében mivel a társasházak 90%-ban önfenntartóak, a lakóknak kell kigazdálkodniuk az állagmegóvást, mely a régi házak esetében restaurátori szintű munkákkal jár. Ezt nehezen tudja finanszírozni a lakóközösség, ezért szépen lassan a különleges építészeti részletek eltűnnek a feledésben.

Milyen épületekből van a leginkább szükség többre Magyarországon és milyen épületből kevesebbre?

Mi lehetne több? Ha kitekintünk külföldre, a közösségi használatú épületekből mi jóval kevesebb újat és szépet élvezünk, mint mások. Értem ezalatt, hogy jellemzően más országban, ahol nagyobb figyelmet és teret kap a kortárs építészet, nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy valami korszakalkotót hozzanak létre a design és építészet terén, legyen szó uszodáról, vagy könyvtárról például.

Mi kevesebb? Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a mai zsúfolt és fantáziátlan társasházi építkezések előnyünkre válnak, egyes projektek kifejezetten kellemetlenül néznek ki a környezetükben, néha önmagukban is, de azért szerencsére vannak nagyon szép, időtálló példák is, ahol a beruházó nem csak a minőségre áldoz, de fontos számára, hogy a design szempontjából is időtálló épületet hozzon létra. Kajdócsy Jenő társasházaiban például mindig találok valami szeretnivalót.

Mi az a kortárs trend, amit nagyon szeretsz jelenleg és mi az, amit kifejezetten nem kedvelsz? Miért?

A most divatos játékos, modern eklektika közel áll a szívemhez. A Bauhaus és a modernizmus szemléletmódja számomra mindig is szimpatikus volt, időtálló dolgokat hagyott ránk az a kor. Szeretem, hogy most mindezzel „szabadon" el lehet játszani, egyfajta lazaságot és örömet tudunk sugározni a kiegészítőkkel (terrazzo minták, gömb formák, lágy krémes és pasztell színek, stb.).

Nem kifejezetten szeretem az erőltetett stílusokat, szerencsére a retro már finomodik, lecsengőben van. Erőltetettre viszont jó ellenpélda az oroszok kissé feszített, grammra kimért elegáns enteriőrjei, azok inspirálóan hatnak rám. A megvalósítást tekintve bravúrosan tökéletes dolgok születnek az orosz nagyvárosokban.

A brutalizmus egy kifejezetten megosztó stílus, te melyik oldalán állsz a kérdésnek?

Szeretem őket. Szokatlan élményt társítok hozzájuk. Könyvélményeket. Utópisztikusak. Állsz ezek előtt az épületek előtt és libabőrös leszel. Bár azt gondolom, hogy külföldön sokkal több a jól sikerült példa a brutalizmusra.

Melyik országba vágysz és/vagy melyik országot ajánlod utazáshoz az építészet szerelmeseinek?

Nehéz választani, de Spanyolországot. Számomra Barcelona, Párizs a legsokoldalúbb és legmegragadóbb.

Van valamilyen személyes filozófiád vagy vezérelved a hivatásoddal kapcsolatban?

Hiszem, hogy egy tér a benne élőket formálja, energiát és új gondolatokat hoz. Szeretem, ha a megrendelőm tudja, érzi, hogy a tervezés mögött koncepció van. Jelentőséget tulajdonítok a formáknak, mintának, és a részleteknek, melyek eredője mindig a megrendelő. Egyetlen külső tényező, amihez mindig ragaszkodom – az épület jellegét, környezetét a tervezés során mindig figyelembe veszem és az értékeit lehetőség szerint megtartom.

Melyik a munkádhoz legközelebb álló hobbid és melyik a legtávolibb?

Szeretek IKEA bútorokat összerakni (gyerekkoromban mindig legoztam), ennek azt hiszem van némi köze a munkámhoz.

Már szinte hobbinak mondható: rendszeresen járok szabadulószobába negyedmagammal, mely estéken egzotikus, különleges éttermeket tesztelünk. Mindkettő edzés az érzékszerveknek és az elmének, nagy feltöltődés számomra.

A belső vagy a külső formák vonzanak jobban? Miért?

A geometria gyerekkorom óta érdekelt, a matekórákon is fellelkesültem, ha egy feladatban háromszöget láttam. A minták szerelmese vagyok. Burkolat és tapéta nálam a tervezés elején már szinte eldől. Így egyértelműen a belsőre voksolok.

Ha beköltözhetnél bármelyik épületbe a világon, melyik lenne az?

Sorban azokba a házakba, melyeket Adam Letch fotográfus lencsevégre kap.

Van valamilyen álomprojekted?

Szívesen terveznék tengerparti nyaralót. Itthon maradva pedig leginkább tematikus bisztrót. Nem kérdéses, hogy a szabadulószobás estéken be is térnék néhány finom falatra.


A figyelmetekbe ajánljuk