Kik a magyar képzőművészeti élet meghatározó alakjai? Interjúsorozatunkban olyan alkotók mutatkoznak be, akik munkásságukkal nyomot hagytak a hazai művészeti életben. Ezúttal Gwizdala Dáriusz képzőművésszel beszélgetünk.
Fekete-fehér torz figuráktól a művészeti pályáig
Gwizdala Dáriusz
RepertoArt, 2018 / Mészáros László
Mi indított el a képzőművészeti pályán, és hogyan alakult a művészet szerepe az életedben azóta?
Gimnáziumban találkoztam először Herbert Read A modern festészet és A modern szobrászat című könyveivel. Ledöbbentem a fekete-fehér fotókon látható tákolmányoktól, torz figuráktól. Akkor bekattant valami, és ez az izgalom, vonzalom máig megvan.
Hogyan írnád le az alkotói stílusodat?
Nagyon röviden? Terror-pop. Az utóbbi időben leginkább a túlzó érzékiség és az érzelmek felvállalása érdekel. Ebbe a képbe teljesen beleillenek a virágkötészetnek álcázott új munkáim. Szeretem a gátlástalan, zavarba ejtő túlcsordulást, a giccset. A művek címét is popszámokból és szerelmes ponyvaregényekből veszem, például: Érzelmek csapdájában.
Műalkotások száraz növényekből
Hogyan állsz neki egy új munkának? Mi foglalkoztat most?
Jelenleg száraz növényekkel dolgozom. Innen-onnan gyűjtögetem őket, nagyon nyugodt ez a része a munkának. Minden gyűjtőtúra egy meglepetés. Nemrég fedeztem fel, hogy milyen változatos a közvetlen környezetünkben megtalálható növényvilág. Nagyon könnyű növényekkel dolgozni. Ha teljesen ellazulsz, akkor szinte magától elkészül egy kompozíció.
Mit tartasz fő inspirációs forrásodnak? Hogyan befolyásolják ezek a munkáidat?
A naiv művészet mellet leginkább a lakossági trash-jelenségek inspirálnak. Minden, ami félresikerült, drámaian ízléstelen. Orosz játszótéri szobrok, ultraszurkolók koreográfiái, béna feliratok, Böbe képei. Ezekben a vizuális jelenségekben nem jelenik meg az a taktilis hozzáállás, ami a professzionális szakmát jellemzi.
Kóró projekt és közösségi növénygyűjtés
The chrome eyed king, 2020, száraz növények, festett gipsz
Milyen hatással van a munkádra a kialakult járványügyi helyzet? Hogyan küzdesz meg a változással?
Az elmúlt pár hónapban a műterem húzott ki csávából. Nem volt akkora a törés. Az éppen fejlesztés alatt lévő ötleteimet megpróbáltam felültetni az újra szárnyra kapó vibe-okra, mint például a közösségi növénygyűjtögetésre, workshopok szervezésére. Tetszik a virágrendezésben, hogy bárki könnyedén alkothat látványos dolgokat. Ez a saját alkotói mítosztemetésnek kicsit az ellentéte.
Tavaly nyáron, Szentendrén volt egy kamu újságosbódém, rajzolt magazinokkal. Nagyon izgalmas volt nem intézményi fórumon keresztül kommunikálni a befogadókkal. Ez az élmény nyitotta fel a szememet, hogy az egyéni törekvések helyett a közöségi szerepvállalás a jó út. Nyitottá szeretném tenni a saját alkotói élményemet. Erre tesz kísérletet a Kóró projekt, ami reményeim szerint olyan lesz, mint egy manufaktúra vagy egy klub, ahol feltöltődsz virágrendezés és gyűjtögetés közben.