A szakemberek agyi szinten kimutatták, hogy milyen az, amikor karakterekkel azonosulunk.
A kitalált szereplőkkel nagyon könnyen azonosulunk, annak ellenére, tudjuk, sosem léteztek. Az Ohio Állami Egyetem szakemberei egy új kutatás keretén belül feltárták, mi megy végbe agyunkban, amikor fiktív karakterekkel találkozunk.
Timothy Broom kutatásvezető szakember szerint a kutatás eredményei alapján elmondható, hogy úgy gondolunk ezekre a karakterekre, mint saját magunkra. Agyunkban ugyanis ugyanazon régiók aktiválódnak a szereplőkkel való azonosuláskor, amelyek akkor szoktak, amikor az énünkkel kapcsolatos gondolataink árasztanak el éppen.
Ez a fajta erős azonosulás kihatással lehet az életünkre. Befolyásolhatja például szakmaválasztásunkat is. Nem kizárt, hogy valaki a Grace klinika nézése közben eszmél rá arra, hogy orvos szeretne lenni.
A kutatók a vizsgálatban a Trónok harca szereplőit használták, ilyen volt Bronn, Catelyn Stark, Cersei Lannister, Davos Seaworth, Jaime Lannister, Jon Snow, Petyr Baelish, Sandor Clegane és Ygritte. Ezekkel a szereplőkkel vizsgálták az azonosulást. Azért választották ezt a sorozatot, mert hatalmas népszerűségnek örvend és szereplőinek személyisége elég sokszínű ahhoz, hogy a tanulmány résztvevői találjanak olyat, akivel azonosulni tudnának.
A vizsgálatban 19 Trónok harca rajongó vett részt. Agyuk aktivitását fMRI (funkncionális mágneses rezonanciavizsgálattal) mérték. A vizsgálatnak két fázisa volt. Először a résztvevők jól áttekinthető kérdőíveket töltöttek ki. Arra kérték őket, hogy értékeljék, mennyire értenek egyet olyan állításokkal, mint: "Nagyon bevonódom egy regény szereplőinek érzéseibe".
Ezután minden résztvevő agyát megvizsgálták a funkcionális képalkotó (fMRI) eszközzel, közben pedig névsorokat mutattak nekik. A nevek között szerepelt saját nevük, néhány, előre kiválasztott személyes barátjuk neve és a már említett Trónok harca karakterek.
Mivel korábbi kutatásokból ismert, hogy amikor magunkra gondolunk, a ventrális mediális prefrontális kéreg (vMPFC) aktivitása megnő, a kutatókat leginkább e terület aktivitása érdekelte.
Azoknak, akik kevesebb pontszámot értek el a kérdőíveken, leginkább csak saját maguk kapcsán aktiválódott a vMPFC, ám a magas pontszámot elérők, tehát a másokkal könnyen azonosuló egyének ventrális mediális prefrontális kérge akkor is aktív volt, ha egy általuk kedvelt karakter neve ugrott fel.
Dylan Wanger, a tanulmány társszerzője úgy véli, hogy a kitalált karakterekkel való azonosulásunk egyfajta kellemes szerepjáték lehet:
"Néhány ember számára a fikció esély arra, hogy új identitásokat vegyen fel és világokat lásson mások szemével, majd megváltozva térjen vissza ezekkel a tapasztalatokkal."
Eddig is hallhattunk már arról, hogy valaki nagyon mélyen azonosult egy kitalált szereplővel. Ez a kutatás most biológiai, kézzelfogható, tudományos bizonyítékokkal is alátámasztja ezt.
(Forrás: Big Think)
