A megkésett felnyitás az Apollo Next-Generation Sample Analysis (ANGSA) program része, amely az Apollo-korabeli holdminták vizsgálatát felügyeli. Ebben az esetben a kutatók egy újonnan kifejlesztett, „Apollo konzervnyitónak" nevezett eszközt fognak használni, amivel kibontják az értékes holdi zsákmányt.
Az Európai Űrügynökség (ESA) által kifejlesztett szerkezetet kifejezetten arra tervezték, hogy kilyukassza a vákuummal lezárt tárolóedényt, és befogja az elszálló gázokat is. Egyelőre nem tudni, hogy ezeket a gázokat mennyire őrizte meg az öt évtizedig félretett palack; a kutatók azért bíznak abban, hogy a minta tartalmazhat hidrogént, héliumot és más, a holdi talajban rekedt nemesgázokat.
Az anyag vizsgálatától a tudósok azt várják, hogy értékes információkat nyerhetnek a Hold geológiájáról, miközben az Apollo-17 mintatartályának előnyeiről és hátrányairól is tanulhatnak. Az információk segítik majd a Holdon, a Marson vagy esetleg más, távolabbi mintavételi eszközök fejlesztését. A csapat izgatottan várja, hogy a tartály képes volt-e ennyi idő után is megőrizni a benne rejlő gázokat.
Az utolsó emberes Hold-küldetés, az Apollo-17 volt az első, amelynek legénysége között hivatásos geológus is volt, Harrison Schmitt, a holdkomp pilótája. Most, hogy a NASA rendelkezik egy olyan nyitóeszközzel, amely alkalmas a minta kiadására, az Apollo-17 végleg befejezheti küldetését.
