6 spanyol étel, amit mindenképp érdemes kipróbálnotok az idei utazáson
Spanyolország vonzereje nem merül ki pusztán a tengerpartban, a történelmi városokban vagy a látványos hegyvidékekben: a teljes élményben a gasztronómia is fontos szerepet játszik. Ahogy a Drive is írja, a főleg hétvégi ebédként fogyasztott paella neve szinte mindenki számára ismerősen cseng, pedig az ország ételkultúrája ennél jóval gazdagabb. Mutatunk 6 olyan fogást, amit kár lenne kihagyni a következő spanyolországi nyaralás alkalmával.
A mojama Dél-Spanyolország, különösen Andalúzia partvidékének jellegzetes előétele. Gyakran nevezik a „tenger sonkájának” is, mivel tonhalból készül: a hal húsát felszeletelik, besózzák, majd hagyományos módon levegőn szárítják. Íze enyhén sós és umamis, és általában vékony szeletekre vágva, olívaolajjal és mandulával tálalják. A fogással leginkább tapasbárokban találkozhatunk, hiszen remekül passzol a karakteres helyi borokhoz.
A salmorejo a gazpacho sűrűbb, laktatóbb változata, amely Córdoba városából származik és már a 17. századból is maradtak fent írásos említései. Alapját paradicsom, kenyér, fokhagyma és olívaolaj adja, majd tálaláskor sonkával és főtt tojással egészítik ki. Eredetileg a mezőgazdasági munkások nyári étele volt, mivel egyszerre hűsít és táplál. Ma már inkább hidegen tálalják, és előételként vagy könnyű ebédként fogyasztják.
Az északi Asztúria régió egyik legismertebb étele a fabada asturiana. A tartalmas egytálétel fehér babból, füstölt húsokból és kolbászokból készül. Hagyományosan a hegyvidéki, hidegebb éghajlaton élő közösségek számára jelentett fontos energiaforrást, akik főként télen fogyasztották. Manapság természetesen az éttermek kínálatában is gyakori elem.
A marmitako Baszkföld halászainak egyszerű, mégis ízgazdag egytálétele. Eredetileg a tengeren készítették, amikor a halászok hosszú hónapokig nem jutottak a tonhalon kívül más friss alapanyaghoz. Ehhez burgonyát, paprikát és hagymát tettek, végül pedig egy sűrű ragut kaptak. Nevét a marmita (fazék) szóból kapta, utalva elkészítésére. Napjainkban a tonhalszezon (május-június) idején kerül a leggyakrabban az asztalra.
A rabo de toro Andalúzia, azon belül is Córdoba jellegzetes fogása. Eredetét a bikaviadalokhoz kötik, amelyek után levágták az állatok farkát. Ezt utána hosszú órákig vörösborral, zöldségekkel és fűszerekkel főzik ki, amíg egy sűrű pörköltet nem kapnak. Általában sült krumplival vagy más burgonyás körettel tálalják.
A fideuà a már említett paella tésztás változata. A Valencia térségéből származó étel neve a fideuada szóból eredeztethető, melynek jelentése „nagy mennyiségű tészta”. A feltételezések szerint egy hajós szakács készítette el először, amikor kiderült, hogy elfogyott a rizs a fedélzeten. Jellemzően rövid, vékony tésztával, halas alaplében pirítják, majd tengeri herkentyűkkel és aiolival tálalják. Ízesítés gyanánt citromot is tesznek bele.
Olvasd el ezt is!