Mindössze 15 napig fogyaszthatjuk az olaszok ínyencségét

Velencétől nem messze található Sant’Erasmo és Le Vignole szigete, amelyek elsősorban mezőgazdasági területeikről ismertek. Ezeken a földeken termesztik a carciofo violetto di Sant’Erasmo névre hallgató, helyi lila articsókafajtát, amelynek első hajtásait castraùra néven emlegetik. Ez a különösen zsenge és ritka zöldség nyersen a legfinomabb: olívaolajjal, sóval, fekete borssal és egy kevés Grana Padano sajttal tálalják – derül ki a Drive cikkéből. 

A rövid szüretelési idő és a magas minőség miatt a castraùra rendkívül keresett, ugyanakkor előszeretettel hamisítják. Az elmúlt években a helyi gazdák többször is panaszkodtak arra, hogy más olasz régiók – például Toszkána, Szardínia vagy Szicília – megpróbálják leutánozni ezt a tradicionálisan velencei terméket, de a hozzáértők azonnal észreveszik az ízbeli különbségeket. A valódi Sant’Erasmo-i articsóka annyira kényes, hogy exportálni sem szokták – gyakran már aznap eladják, amikor leszedték, főleg a velencei éttermeknek.

Azonban egyre több probléma merül fel a helyi vendéglátásban is: mivel a castraùra ára meglehetősen magas, sok étterem hamisított, lila színű articsókát használ fel helyette, amit az átlagos vendégek – főleg a turisták – nem tudnak megkülönböztetni az eredetitől.

Egy helyi termelő a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy gyakran sima articsókára ragasztják rá a castraùra címkéjét, és még az is előfordul, hogy egy-egy valódi példányt kevernek közéjük, hogy hitelesebbnek tűnjön a hamisított adag.

Az eredeti termelők védelme érdekében létrehoztak ugyan egy szervezeti összefogást, de jogi eszközökkel nem tudnak fellépni: büntetést nem szabhatnak ki, csak felszólíthatják a hamisítókat, hogy hagyjanak fel tevékenységükkel.

Mindez azonban jól mutatja, milyen nehézségekkel jár egy ilyen különleges, de rendkívül érzékeny termék védelme – különösen akkor, ha az értéke miatt sokan megpróbálják kihasználni a nevet és a hírnevet.