augusztus 05., 2026  ●  Gasztronómia
Hamu és Gyémánt

Fine dining helyett örömevés, örömivás: miért a komfort étel és ital az új luxus?

Szarvasgomba helyett rántott csirke. A világban zajló folyamatokra a gasztronómia az otthonosság érzésének felkínálásával reagál. Aki eddig sci-fi filmben érezte magát, ha étterembe vagy egy koktélbárba ment, most nagyon fog örülni az új trendnek.

A fine dining után napjainkban újabb angol kifejezést ízlelgethetnek a gasztronómiai trendekre érzékeny ínyencek. Ez nem más, mint a comfort food, amit magyarul kényeztető ételnek, lélekmelengető ételnek, házias ételnek szoktak fordítani. Olyan ételeket jelöl, amiket fogyasztva az otthonosság érzése fog el minket. Legalábbis eddig azt jelölte.

A comfort foodok, amikre egykor hétköznapi, mindennapi táplálékként tekintettünk, mára a csendes luxus státuszszimbólumaivá váltak. Egy olyan korszakban, amikor a fine diningot megszállottan dokumentálják, és a Michelin-csillagok uralják a gasztronómiai tárgyú beszélgetéseket, a világ kollektíven valami melegebb, egyszerűbb és érzelmileg gazdagabb felé sodródik. Olyan ételek felé, amelyek megölelik a lelket

– fogalmazza meg az új jelenség lényegét az angol nyelvű Outlook Luxe magazin. A változás a gasztronómia szinte minden rétegében megjelent. Az éttermekben a nem ritkán teátrális, már-már űrtechnológiát idézően túlbonyolított fogások helyét a sokszor nosztalgikus érzéseket kiváltó, a gyermekkorból ismerős ízű ételek veszik át. Újra népszerű egy egyszerű, kézzel gyúrt tésztaétel, egy a nagymama stílusában elkészített sütemény, vagy gondoljunk csak a pandémia alatti kenyérsütési lázra.

Fotó: Lazy Lion

Habár a kifejezés már az 1960-as években megszületett, nem véletlen, hogy a comfort food igazából manapság megy nagyot. „A világban uralkodó bizonytalanság és a globális stressz miatt az emberek ismerős, megnyugtató ízekre vágynak. A luxus tehát már nem csak a konkrét fogást, hanem az érzést is jelenti, amit kivált belőlünk” – írja a már idézett cikk, ami szerint a fordulópontot a covid járvány hozta el.

Az egyszerűség távolról sem egyenlő az olcsósággal, sőt!

Egy tál ramen ma már annyiba kerülhet, mint egy steak – de nem csak azért, mert drága elkészíteni, hanem mert a válogatott alapanyagokat szakértő kezek formálják, mert a recept generációk óta öröklődik, mert a séf a saját narratíváját, történetét is beleviszi. A modell egyelőre működik: a vendégek örömmel szánnak pénzt az új, egyszerűbb élményekre. Egy évtizeddel ezelőtt a luxus az exkluzivitást jelentette; ma a luxus a hitelességet jelenti.

Ennek megfelelően az étterembe járás kultúrája a szemünk előtt alakul át. Az úgynevezett degusztációs menükön a ritka, meghökkentő és provokatívan drága tételek helyett (vagy mellett) ma már olyan ételek szerepelnek, mint a lencse, a rizottó, a rántott csirke, a gnocchi és a házi lekvár. A csúcskategóriás séfek elhagyják a technokrata merevséget az otthoni konyhák ízeiért. Az étlapok is pont a másik végletbe csapnak át: éveken át az számított menőnek, ha az ételek bemutatásánál lakonikus tömörséggel kizárólag az alapanyagokat írták oda. Ezzel szemben a séfek ma egy kész történetet kerekítenek minden fogás mellé, benne az ételhez való saját viszonyukat, élményeiket, emlékeiket is felidézve.

Fotó: Lazy Lion

Az új trend természetesen az italoknál is egyértelműen tetten érhető. Manapság (újra) nagyot mennek a bárokban a már a 19. században is létezett, úgynevezett sour típusú koktélok. Ezeknek az alapját az édes és a savanyú – tehát két, évezredek óta kedvelt és tudatosan keresett íz – egyensúlya adja. A klasszikus műfajon belül is olyan klasszikusokat keresnek manapság a vendégek, mint a Whiskey Sour, az Amaretto Sour és a Daiquiri.

Ha komfort koktélok rendeléséről is van szó, az emberekből ettől még nem veszett ki a felfedezőkedv. Ennek megfelelően az „ismerős újdonsága” mottó jegyében készülnek például az említett koktélok a budapesti Lazy Lion bárban, ahol nem a felismerhetetlenségig újraértelmezett italokat kínálnak. 

Arra törekszenek, hogy megragadják azt a hangulatot, amit az adott ital a megszületése pillanatától képvisel és éppen annyit változtassanak rajta, hogy jobb legyen, mint az eredeti. Így kerül az Amaretto Sourba mandulalikőr helyett Angostura, vagy a sour koktélok világából kilépve: vajkaramell a Porn Star Martiniba.

A mi Porn Star Martinink maga az ismerős újdonság. Ehhez csak annyit teszünk, hogy a maracuját és a vaníliát vajkaramellre, őszibarackra, hársfára és tonkababra cseréljük. Az alapjegyek megmaradnak, csukott szemmel is tudjuk, hogy mit iszunk, az egész ízélményt mégis mélyebbnek, érzékibbnek, különlegesebbnek érezzük” – mondja Deák Péter, a Lazy Lion bartendere. „Ez a gyakorlatban a megszokott alapanyagok 30 százalékának kicserélését jelenti.” Napjainkban egyébként egyre nő a kísérletezni vágyók aránya. „Régen a koktél státuszszimbólum volt, ma gasztrokultúrális kiteljesedés – magyarázza Deák Péter.
 

Sokak számárára a nyaralásokon kipróbált mojitók, piña coladák, tequila sunrise-ok jelentik az ősélményt. A nyaralásról hazatérve, a nyaralások hangulatát felidézendő kezdenek el koktélbárokba betérni. Itt kezdődik el a Lazy Lion és társaik hatására a kísérletezés is. „Vannak, akik az eredeti formulához ragaszkodnak, de ha az asztaltársaságnál valaki a mi verziónkat választja, rendszerint hamar kiderül, hogy melyik ital nyerte meg a társaság tetszését.”

Szponzorált tartalom

Nyitókép:

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!