10 népszerű forró ital a 18. századból, amit ma már szinte senki sem készít el
Mivel manapság a legnagyobb hidegben is jellemzően fűtött lakásból indulunk fűtött autóba, onnan pedig fűtött munkahelyre, így a különböző forró italok inkább számítanak komfortnak, mint mindennapos szükségletnek. A 18. században azonban a meleg italok a mindennapi élet részei voltak, olyannyira, hogy sokszor szó szerint a túlélést jelentették a fagyos időben. Kávé, tea és csokoládé már létezett, de ezek még nem terjedtek el igazán széles körben.
A téli esték italkultúrája ezért jóval színesebb volt annál, amit ma megszoktunk. Melegítettek sört, bort, tejet, sőt savót is, majd ezekből idővel egyre több kevert változat született. Sokszor nem öncélú ízesítésről volt szó: a keverékeket részben egészségmegőrzés céljából készítették, többek között megfázás ellen. A korszakban például a párlatokat, főleg a brandyt gyakran gyógyszerként kezelték, és nem volt ritka, hogy egy ital előbb orvosságként került a köztudatba, majd szépen átcsúszott az élvezeti kategóriába.
Az is számított, ki hol és milyen körülmények között ivott. A téli időszak a társas együttlétek ideje volt: kandalló mellett, fogadókban, kocsmákban, később kávéházakban is előkerültek a meleg italok. A társadalmi különbségek a bögrében is látszottak. A meleg puncs inkább a módosabb rétegekhez kötődött, jellemzően párlattal, vízzel, cukorral és citrussal, esetenként fűszerekkel. Ezzel párhuzamosan a tengerészek és a szegényebb rétegek körében más italok voltak népszerűek, sokszor olcsóbb alapanyagokból. A receptek világa ráadásul nem volt egységes: ugyanaz a név tájanként mást jelenthetett, és sok italból több, helyi változat élt egymás mellett.
Ennek a korszaknak a legizgalmasabb része, hogy mennyi különböző ital tűnt fel rövid időre, majd szinte ugyanilyen gyorsan el is felejtették. Ilyen, ma már alig ismert elnevezések a bumbo, rumbo, hot pot, hot punch, pearl, bishop, kly wobble, flip, doctor, valamint a six and tips. Utóbbit a korabeli logika szerint nagyjából egy sör és pálinka jellegű párosításhoz lehetne hasonlítani. A nagy részük a 19. században fokozatosan kiment a divatból, és a 20. századra már legfeljebb emlékfoszlányok maradtak belőlük.
Akadtak olyan nevek is, amelyek megmaradtak, csak időközben mást kezdtek jelenteni. A hot toddy például ma általában bármilyen forró, alkoholos ital gyűjtőneve, miközben eredetileg jóval konkrétabb jelentéshez kötődött. Közben ott vannak a látványos, korai „komfortitalok” is: a melegített sör vagy ale vajjal, cukorral és tojással készült változatai, amelyekből krémes, habos ital lett, ha a tojást óvatosan, hőkiegyenlítéssel dolgozták bele. A mai kínálat ehhez képest egy kisség szűk: a kávé, a tea, a forró csoki és a forralt bor uralja a hideg hónapokat, miközben a 18. században a meleg italok világa sokkal kreatívabb, néha bizarr, de a maga módján következetes rendszer volt.
Olvasd el ezt is!