A robotot a Disney kutatási részlegének mérnökei, a Walt Disney Imagineering embereinek köszönhetjük, valamint az Illinois-i Egyetem, az Urbana-Champaign és a kaliforniai Műszaki Intézet robotikai kutatóinak. Azét lett hátborzongató, mert a szemei úgy cikáznak, mint bármelyik másik emberé, és ha csak azokat nézzük, észre sem vehető, hogy nem emberről van szó.
Az élethű tekintetet a roboton lógó kamera biztosítja, ami figyeli a gép beszélgetőpartnerét, majd az érzékelők és a mesterséges intelligencia segítségével a robot úgy reagál az ember mozzanataira, ahogy a helyzet kívánja. Emellett a hirtelen hangokra is természetesen reagál: egy pillanatra körülnéz, hogy megkeresse a hang forrását, pont úgy, ahogy az emberek is teszik.
A Disney kutatói még vicces kedvükben is voltak, hiszen egy rövid kis történetet is fűztek köré: egy idős bácsiról van szó, aki könyvet olvas, és ha megszakítják ebben, akkor az első benyomásától függ a beszélgetés sorsa, hogy kedves vagy mogorva lesz.
A Disney célja természetesen nem az volt, hogy a frászt hozza ránk. Tudományos fejlesztések tömkelegét alkalmazták az eszközön, amikről részletesen itt lehet részletesen olvasni. Nem tudni, hogy idővel kerül-e bőrszerű anyag a filmstúdió robotjára, de az biztos, hogy egy darabig nem ő fogja fogadni a gyerekeket Disneylandben.
