Kutatók most először kaptak lencsevégre egy bolygót erőszakosan szétszakító fehér törpét.
A fekete lyukak jól ismertek falánkságukról, de nem ők az egyetlen halott csillagok, amelyek képesek elnyelni az elhaladó objektumokat. Évek óta egyre több bizonyíték van arra, hogy a fehér törpecsillagok is előszeretettel falatoznak, méghozzá saját bolygóikat. A csillagászok most először lencsevégre kaptak egy ilyen kroniánus étkezést, amit a röntgenfelvillanás árul el, amint a bolygóról származó anyag a csillagmagra hull. Ez az első alkalom, hogy olyan akkréciós sebességet tudtak levezetni, amely nem függ a fehér törpe légkörének részletes modelljeitől.
A fehér törpék a neutroncsillagokhoz és a fekete lyukakhoz hasonlóan olyan csillagok összeomlott magjai, amelyek elérkeztek a fősorozati élettartamuk végére, amikor elfogyott a magfúzióhoz szükséges üzemanyag. Ami megkülönbözteti őket, az a tömeg. A fehér törpék a Nap tömegének legfeljebb nyolcszorosát elérő előcsillagok magjai, a neutroncsillagok és a fekete lyukak ennél nagyobb tömegű csillagokból származnak.
Élete végén a haldokló csillag kilöki külső anyagának nagy részét. Ennek ellenére észleltek már fehér törpék körül keringő exobolygókat. Az utóbbi években pedig a csillagászok arra utaló jeleket észleltek, hogy a fehér törpék is akkrétálhatnak vagy képezhetnek exobolygókat. Ezeknek a halott csillagoknak a légkörében olyan igazán meglepő elemek nyomaira bukkantunk, mint a vas, a kalcium és a magnézium. Ezek elég nehezek ahhoz, hogy a fehér törpe sűrű belsejébe süllyedve eltűnjenek.
Az ilyen fehér törpéket szennyezettnek nevezik, és az általuk felemésztett exobolygóknak a csillagok fényének spektroszkópiai elemzésén alapuló tanulmányozását nekroplanetológiának nevezik. Ezúttal viszont ahelyett, hogy a fehér törpe légkörében lévő elemeket detektálták volna, a kutatócsoport nagyenergiájú fényt észlelt, amelyet a szétszakadt exobolygó anyagának a csillaggal való ütközése során bocsátott ki.
(Forrás: ScienceAlert)
