Ha egy kicsit elmélyültebben olvasunk építészeti híreket, szinte biztos, hogy Zaha Hadid nevével találkozni fogunk.
„Nőként egyedül megállni a helyünket az építészet világában még mindig nagyon nehéznek és szokatlannak számít"
– mondta a leghíresebb építész, Zaha Hadid, aki ugyan gyakran hangoztatta, hogy nem szeretne szakmájában afféle szimbólummá válni, mégis az lett.
Bár úgy tűnhet, az egyetemeken csaknem fele-fele arányban vannak a női és férfi építészhallgatók, a munkaerőpiacra kilépve rengeteg nő egyszerűen eltűnik (tehát nem a szakképesítésének megfelelő munkát végez). Hiába tanulhatnak nők is építészmérnöknek már száz éve – az első magyar építésznő, Pécsi Eszter például kereken 100 éve, nőnapon vehette át diplomáját –, még mindig kevésbé számíthatnak előléptetésre, mint férfitársaik – írja a Nőklapja.
Ez tendencia talán Hadid hatására indult el a változás útján, ám az munkaerőpiaci átalakulás még így is elenyésző. A méltán elismert építész 2004-ben nyerte el a Pritzker-díjat, melynek hatására a Egyesült Államokban a női építészek aránya alig, 24 százalékról csupán 25,7 százalékra nőtt.
Hadid felkérte a női építészeket saját olvasói körében, hogy őszintén beszéljenek a szakmában szerzett tapasztalataikról: a saját haladásukról és azokról az akadályokról, amelyekkel még mindig szembesülnek az építkezéseken és az ügyféltalálkozókon. A New York Times cikke szerkesztett részleteket ismertetett mintegy 200 válaszból, amit az építés kapott.
