Időről időre előbukkan egy izgalmas, 1700-as évekbeli térkép a Blaha Lujza térről, rajta egy tóval. Ez mai szemmel szinte már teljesen elképzelhetetlennek tűnik, pedig a tó valóban létezett.
A mai Nagykörút helyén egykor a Duna-meder húzódott, de az 1700-as években még az is felmerült, hogy a körút helyett egy körcsatornát építsenek. Valószínűleg azt is csak kevesen tudják, hogy egykoron tó, sőt tavak voltak a Blaha környékén.
300 évvel ezelőtt a pesti Nagykörút helyén lévő csatornánál a Duna egy hajókkal is járható ága húzódott. A többek között esővíz-elvezetésre, illetve öntözővíz-forrásként is használt Rákos-ágat 1761 és '64 között a városrendezők teljesen feltöltötték, ám annak nyomai a mai napig nem tűntek el.
Menion Alphons nevű vállalkozó azt találta ki, hogy négy év alatt összesen tizenkét hidat épít az akkori csatornára. Pest azonban végül mégsem vált Velencévé, a Nagykörút pedig csak a századfordulóra nyerte el mai képét.
A Blaha Lujza téren lévő meder nem követte pontosan a mai körút vonalát, nagyjából a mai Szent István parknál ágazott be és ért véget. A környéken a középkorban még rév működött, de ezen az 1761-es térképen már látszik, hogy ott is, és a mai Nyugati környékénél is híd van a meder felett.
Később úgy vélték a medret biztosabb lezárni. Ám ahogy a térképen is látszik, akkoriban a mai Kiskörúton kívül mindenütt majorságok terültek el. Ezeknek pedig vízre volt szüksége. Adta magát a Rákos-patak, amelyet többé-kevésbé az egykori Duna-mederbe vezettek - persze innentől kezdve már nem széles folyóágról csak egy patakról beszélünk. Ez lett a Rákos-árok.
Az 1810-es évekre a valaha volt tó helye teljesen megszűnt a Blahán, az akkori térképeken már nem látható. A cikkhez az urbanista blogbejegyzését és a 24.hu cikkét használtuk fel.
