A bipoláris zavar hazánkban körülbelül 100 ezer embert érint.
A bipoláris zavar egy igen gyakori mentális zavar, melyet a hangulat szélsőséges ingadozásai jellemeznek. Az egyik időszaka a depresszió és a letargia, a másik a jókedv, feldobottság. Emiatt nevezték régen mániás depressziónak is. A két hangulati szélsőség két pólust jelenít meg, innen jön a bipoláris elnevezés.
A mániás epizód alatt az egyén majd kicsattan az örömtől, energiától, hiperaktív, nagyon beszédes, érzelmei pattanásig feszültek. Ebben a fázisban a személy nem tudja jól megítélni a dolgokat, ezért ész nélküli költekezésbe, veszélyes szexuális kapcsolatokba bonyolódhat. A mániás szakasz után ébred rá, hogy tulajdonképpen felelőtlen volt.
Ezt a szakaszt követi a mentális zavarban a depressziós epizód, melynek tünetei megegyeznek a major/unipoláris depresszió tüneteivel:
- étvágy megváltozása
- alvászavar
- motiváció elvesztése
- kimerültség
- nyugtalanság
- rágódás
- koncentrálás nehézsége
- halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok
- menekülő tevékenységek (például ivás)
A depressziósokra ható antidepresszánsok azonban nem hatnak pozitívan a bipoláris zavarban szenvedők tüneteire, mi több, ronthatnak is rajtuk. A major depresszióban szenvedők pedig sosem élnek át mániás epizódot, ezek lényeges különbségek a két zavar között.
A bipoláris zavar genetikai hátterű, de az még nem derült ki, hogy melyik gén felelős az átörökítésért. Ha már diagnosztizálták, jól kezelhető gyógyszerekkel. Mivel az esetek száma nőtt az elmúlt évek során, arra lehet következtetni, hogy jelentősen befolyásolja a környezet is. A betegség egyébként gyakoribb az Amerikai Egyesült Államokban (2,6 százalék), mint más országokban (1 százalék). Ez azért is lehet, mert túldiagnosztizálják a zavart, emiatt létrehoztak még egy kategóriát, a diszruptív hangulatszabályozási zavart, amelybe az ok nélküli ingerlékenység tartozik többek között.
Forrás: Zimbardo, P., Johnson, R., McCann, V. (2017). Pszichológia mindenkinek IV. Libri kiadó, Budapest.
