Mint a Föld szinte összes élőlénye, az emberi lények is a fény és sötét ciklusai alapján működnek.
A hipotalamusz tartalmazza a szuprachiasmatikus magot, amely nevét az elhelyezkedéséről kapta, ugyanis a látóidegek metszéspontja felett található. Ebben a magban történik a biológiai óra és a napi ritmus szinkronizálása. A biológiai óra szinkronizálására a fény van a legnagyobb hatással. Ám az órát befolyásolják még a táplálékfelvétel és a fizikai aktivitás is.
Néhány érdekes tény a biológiai óránkról:
- Reggel, amikor a fény eléri retinánkat, a hipotalamusz csökkenti a melatonin, vagyis az alvási hormon termelését. Az ébredéstől számított fél órán belül pedig a kortizol szintünk folyamatos növekedését figyelhetjük meg. A kortizol mindenekelőtt a májban, de a vesékben és a vékonybélben is felgyorsítja a glükoneogenezist, vagyis a glükóztermelést. Hatására felgyorsul a zsírsavak lebomlása, ezek energiává alakulnak át. A kortizol továbbá fokozza a vazopresszin és a noradrenalin kiválasztódását, ezek mozgósítják a testet. Ennek eredményeként nő a vér glükózkoncentrációja, ezért van energiánk reggelente.
- A kék fény, amelyet az elektronikus berendezések képernyője bocsát ki, sokkal inkább gátolja a melatonin termelését, mint a narancssárga fény. Ezért nehéz elaludni közvetlenül a számítógép kikapcsolása vagy az okostelefon letétele után.
- 1962-ben egy barlangász, Michel Siffre egy kísérlet részeként két hónapra bezárkózott egy barlangba. A belső órája jól működött, megfelelően evett, aludt, és ébredt fel. Érdekes módon azonban megváltozott az időfelfogása. Minden nap 120-ig számolt másodpercenkénti tempóban, de a sötétben töltött idő után ez a gyakorlat öt percig tartott neki.
- A gombáknak is van biológiai órájuk, amely a baktériumoktól és az állatoktól függetlenül fejlődött ki.
- Depressziót, alvási-, és anyagcserezavarokat okozhat a cirkadián ritmus károsodása.
A biológiai óra az evolúció mesteri terméke, működésének megértése jelentős szerepet játszhat sikeres napi ritmusunk kialakításában.
