Számos olyan dolog van az életben, amiről alapvetően nem gondolnánk, hogy létezésük mögött akár tudományos válasz is felfedezhető. Itt van például máris a szakáll: akár azt is gondolhatnánk, hogy csak valami szőr a férfiak arcán, ami kapcsolódik a biológia órán tanult másodlagos nemi jelleghez, pedig valójában attól sokkal több.
Egy friss kutatás alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a férfiak arcszőrzetének kulcsszerepe volt a múltban. Kifejlődésüknek oka nem más volt, minthogy elnyeljék a közelharcok során, az arcot érő ütések erejét – tudhatjuk meg a Live Science beszámolójából.
A kutatás szakértője, a Utah-i Egyetem munkatársa, Ethan Beseris és csapata koponyamodellek, birkabőr, valamint súlyok segítségével vizsgálták elméletük valóságtartalmát: kísérleteik során csupasz, nyírt és vastag gyapjúval borított koponyamodellekre ejtették az ütéseket szimuláló tömegeket.
Hipotézisük alapját az oroszlánok sörényének funkciója adta: a hím oroszlán nyakán és arcán található szőrzet védelmi feladatot lát el, a közelharcok során megvédi viselőjének nyakát a karmolástól, harapástól. Ezt már Charles Darwin is tudta, a szakáll funkciójáról azonban évszázadokig azt gondoltuk, hogy gyakorlatilag nincs is neki, szimplán csak egy dísz, ami a férfiak arcát teszi vonzóbbá. Emiatt a szakáll számos kultúrában szimbolikus jelképpel is bír – a legtöbb esetben a férfiasság, a bölcsesség, a tisztaság vagy a hatalom jelképe.
Beseris tanulmánya alapján azonban a szakáll viselésének gyakorlati okai voltak:
a kísérletek során a vastag szőrzet 30 százalékkal több energiát nyelt el, mint a csupasz vagy nyírt bőr. A vizsgálatok során a leejtett súly csupasz minták esetében mindig, a nyírt bőrök esetében pedig 95 százalékában okozott kárt. Ezzel ellentétben viszont a vastag gyapjújú bőrökkel borított modellek csak 45 százalékában sérültek meg.
A kutatócsapat szerint egyes szőrszálak elnyelik, majd eloszltatják az ütések energiáját, ám a pontos folyamat megértéséhez további vizsgálatokra lesz szükség
