Az emberi arcok felismerése segíti a kommunikációt.
Tudjuk, hogy elménk mindenhol el tud képzelni arcokat, ahol két szem és egy orr van, ez igaz a felhőalakzatoktól kezdve az autó motorháztetőjén át a dugaszolóaljzatokig. A jelenség a pareidolia néven ismert.
A pareidolia egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan, véletlenszerű ingereket konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk.
Egy friss tanulmány betekintést enged abba, hogy mi történik valójában az agyban, amikor ez megtörténik.
Az új kutatás azt sugallja, hogy a pareidolia révén talált hamis arcokat ugyanúgy értékeli ki agyunk, mint a valódi arcokat. Ez úgy lehetséges, hogy ugyanaz a neurális áramkör vesz részt az arc felderítésében akkor is, ha élőlényen látjuk, ám akkor is, ha egy fatönkön vagy egy távirányítón észleljük.
A vizsgálatban 17 önkéntesnek mutattak illuzórikus és valódi arcokat. Az eredmények alapján a résztvevők egy előzetesen boldognak vélt arc kiértékelése során könnyebben címkézték a következő arcokat is boldognak.
Ez is bizonyíték a kutatók szerint arra, hogy egy áramkör felelős az arcok olvasásáért.
A tény továbbá, hogy egy hamis arcnak arckifejezést is tulajdonítunk, rámutat az arckifejezések fontosságára az emberi kommunikációban. Nagy szükségünk van rá a szociális kommunikálás terén.
Mi több, a szakemberek úgy vélik, éppen az arckifejezések univerzális fontossága miatt lehetséges, hogy a felhőkben is folyton-folyvást arcokat fedezünk fel.
Az arckifejezések keresése ugyanis segít felderíteni, hogy milyen szituációban vagyunk és mit kell tennünk.
Lenyűgöző az is, hogy annak ellenére, a pareidolia által látott arcok igen változatosak és finomak, bármilyen formájúak, méretűek és anyagúak lehetnek, az agy precíz munkát végez e vizuális jelek ilyen gyors feldolgozásában.
(Forrás: Science Alert)
