Egy klasszikus „Számkivetett" történet: egy indián nő, aki 18 éven keresztül egyedül élt egy apró kaliforniai szigeten, mert elfeledkeztek róla.
Az eset 1835 és 1853 között történt, amikor Kalifornia partjaitól mindössze 100 kilométerre, a San Nicolas szigetről evakuálták a helyi lakosságot, hogy Kaliforniába költöztessék őket. Erre azért volt szükség, mert az Alaszkából jövő aleutok megérkeztek a szigetre, hogy vidrákra vadásszanak, de finoman szólva sem jöttek ki jól az ott lakó nicoleño indián törzzsel.
San Nicolas
A később Juana Maria névre keresztelt nő is a kimentett emberek között volt, de aztán mégis a szigeten maradt. Egyes források szerint az időjárás miatt hagyták a szigeten, mások szerint önszántából maradt, és kiugrott a hajóról. A végeredmény lényegében ugyanaz:
a nő 18 évig maradt a szigeten teljesen egyedül.
Érdekesség, hogy évekig keringtek legendák a szigeten rekedt asszonyról, de komolyan senki sem foglalkozott vele. Végül egy George Nidever nevű prémvadász talált rá, aki Juana Maria lábnyomait követte a szigeten. Feleségével együtt Santa Barbara-i otthonukba fogadták be a nőt, aki a visszaemlékezések szerint kedves és jó kedélyű volt. Beszélgetni azonban nem nagyon lehetett vele, mivel az általa beszélt nicoleño törzsi nyelven senki nem tudott, mert 1853-ra kihaltak.
A Los Angeles Time illusztrációja
Wikimédia
Juana Maria hét héttel ezután vérhasat kapott a gyorsan és radikálisan megváltozott étrendje miatt, amibe belehalt.
Későbbi kutatások kiderítettek, hogy a nő egy barlangban vagy egy bálnacsontokból épített kunyhóban húzhatta meg magát. Természetesen a történet megihlette a művészeket is: Scott O'Dell amerikai író 1960-ban ifjúsági regényt írt Kék Delfinek szigete címmel, amit 1964-ben meg is filmesítettek.
A sziget továbbra is lakatlan maradt, és ma már az amerikai haditengerészet folytat rajta különböző fegyverkísérleteket.
(telex)
