Az 5 legjobb európai úti cél, ha idén kipróbálnátok a vadkempingezést
Bár Európa jelentős részén tilos vadkempingezni, akadnak olyan kivételek, ahol nyugalmat és gyönyörű tájakat találhatnak azok, akik különleges hangulatú sátrazást terveznek. Összegyűjtöttünk néhány úti célt, ahol idén páratlan élményekben lehet részünk.
A vadkemping gondos előkészületeket igényel, és a felszerelés – sátor, gázfőző, hálózsák, hátizsák, különböző ruhák – beszerzése sem olcsó. A befektetés azonban megtérül, hiszen a semmi közepén, gyönyörű és érintetlen környezetben szakadhatunk ki a hétköznapokból. Mutatjuk, mely helyek erre a legalkalmasabbak.
A több mint 30 000 sziget és zátony között védett öblökben, a fák között elrejtve, vagy a vízparti sziklák egyikén állíthatjuk fel sátrunkat, ráadásul a szúnyogok sem jelentenek majd gondot ebben a klímában. Kezdő felfedezőknek és saját felszerelés nélkül érkezőknek a Sollenkroka és Stavsnäs közötti terület lehet ideális, mindkét települést buszjáratokkal közelíthetjük meg Stockholmból. A helyi kölcsönzők kajakokat és teljes kempingfelszerelést is biztosítanak. Fontos, hogy nem minden szigeten engedélyezett a vadkemping: mezőgazdasági területen vagy házak közelében tilos letáborozni.
Norvégia legkeskenyebb fjordjának partjánál keresve sem találunk szebb kempinghelyet. A „right to roam” (barangolás joga) és a kempingszabályok lehetőséget adnak a végtelen felfedezésre, bár a terep így is korlátozza a sátrazóhelyek számát.
Bergenből Vossba vonattal, onnan busszal Gudvangenbe utazhatunk, ám magát a helyszínt csak vízi úton érhetjük el. Bérelhetünk kenut és átevezhetünk a kempinghelyhez, vagy komppal Dyrdalba juthatunk, és onnan gyalogosan is fedezhetjük a környéket. Az első éjszakára érdemes egy kijelölt kempinget választani, majd másnap folytatni a keresést.
Az Oulankajoki és Kitkajoki folyók vízesései és széles, folyamatosan változó homokpadjai drámai hatást kölcsönöznek Finnország Oulanka Nemzeti Parkjának. Itt találunk egy, a sarkkörön átnyúló erdőt is, amely ritka orchideák és érintetlen ökoszisztémák, valamint medvék, hiúzok és rozsomákok otthona. Ráadásul itt halad át az ország egyik legnépszerűbb túraútvonala is: a 80 kilométer hosszú Karhunkierros. Ha mi is szívesen végigsétálnánk rajta, akkor érdemes augusztus végére vagy szeptemberre időzíteni az utazást, amikor már nem találkozni szúnyogokkal.
Lettországban a vadkempingezés szigorú szabályokhoz kötött, nemzeti parkokban, természetvédelmi- és magánterületeken is tiltott. Az állami erdők valamelyikében és a vidéki strandokon azonban szabadon lehet sátrazni. A fővárostól kb. 120 kilométerre, a Balti-tenger part menti túraútvonalán találjuk a Kolka-fokot, amely hosszú, homokos partokkal várja a sátrazókat.
Romániában a kijelölt helyeken még védett területeken is engedélyezik a tűzrakást, de a vadkempinget nem. Ennek ellenére bőven akad lehetőség: különösen vonzó úti cél lehet a dél-kárpátoki Fogarasi-havasok. A hegygerincről néhány száz méterre leereszkedve lenyűgöző tavak és patakok mellett sátrazhatunk. Az erdőhatár felett már sokkal kevésbé valószínű, hogy medvékkel találkoznánk, ám a juhászkutyákkal itt is érdemes vigyázni.
Olvasd el ezt is!