Slepitssskaya / Shutterstock
  ●  Utazás

Évtizedek óta holttestek mutatják az utat a Himalája csúcsa felé

A Mount Everest meghódítása sokak számára hatalmas álom, a világ legmagasabb hegyének lejtőin azonban több száz tragikus sors nyoma található. A szélsőséges körülmények miatt számos hegymászó holttestét soha nem tudták lehozni, ezért aztán néhányuk már hosszú évtizedek óta tájékozódási pontként szolgál a csúcsra vezető úton.

A Nepál és Tibet határán emelkedő, 8849 méter magas Mount Everest több mint egy évszázada vonzza a hegymászókat. Míg az 1970-es években mindössze néhány százan próbálták meghódítani, mára a hegymászás rendkívül népszerű turisztikai iparággá vált. Az elmúlt száz évben több mint 340 ember életét követelte a hegy, sokuk holttestét pedig máig nem sikerült lehozni.

A tartós fagy hosszú időn át konzerválhatja a földi maradványokat, elszállításuk azonban rendkívül veszélyes. Nyolcezer méter felett, az úgynevezett halálzónában olyan kevés az oxigén, hogy még a legegyszerűbb mozdulatok is komoly megterhelést jelentenek. Egy jégbe fagyott test lehozása így akár a szállítást végzők életébe is kerülhet.

Évtizedek óta holttestek mutatják az utat a Himalája csúcsa felé
Illusztráció
Fotó: Soloviova Liudmyla / Shutterstock
Holttestek, amelyekből útjelzők lettek

A Mount Everest egyik legismertebb áldozata sokáig csak Zöld Bakancsként (Green Boots) volt ismert. A feltűnő lábbelit viselő hegymászó holtteste mintegy 8500 méteres magasságban feküdt, és hosszú éveken át fontos tájékozódási pontként szolgált az északi útvonalon. Személyazonosságát évtizedeken át az 1996-ban eltűnt indiai Tsewang Paljorhoz kötötték, 2026-ban azonban Dorje Morupként azonosították az áldozatot.

A hegy egyik legnagyobb rejtélye George Mallory és Andrew Irvine nevéhez fűződik, akik 1924-ben tűntek el a csúcs közelében. Máig nem tudni, hogy sikerült-e teljesen feljutniuk, közel harminc évvel az első hivatalosan igazolt csúcshódítás előtt. Mallory holttestét 1999-ben találták meg, 2024-ben pedig Irvine feltételezett maradványaira is rábukkantak. A náluk lévő fényképezőgép azonban azóta sem került elő, pedig annak felvételei megoldhatnák az évszázados rejtélyt.

Tragédiák a csúcs meghódítása után

1979-ben a német Hannelore Schmatz lett az első nő, aki a Mount Everest magasabb lejtőin hunyt el. Bár sikeresen feljutott a csúcsra, visszafelé annyira kimerült, hogy leült pihenni, majd ott vesztette életét. Holttestét, mely éveken át a negyedik tábor közelében maradt, két férfi próbálta meg lehozni, de sajnos ők is belehaltak a kísérletbe.

Hasonló sors jutott az amerikai Francys Arsentievnek, aki 1998-ban férjével együtt érte el a csúcsot. Az ereszkedés során elszakadtak egymástól, a nő pedig súlyos oxigénhiánnyal és fagyási sérülésekkel maradt a hegyen. Bár többen megpróbálták megmenteni, végül életét vesztette. Holtteste közel kilenc évig feküdt az útvonal mellett, mielőtt 2007-ben egy expedíció kevésbé látható helyre szállította.

A Mount Everest egyik legvitatottabb tragédiája 2006-ban történt, amikor a brit David Sharp az ereszkedés közben egy sziklaüregben rekedt. A beszámolók szerint mintegy negyven hegymászó haladt el a közelében, miközben az életéért küzdött. Bár néhányan megpróbáltak segíteni, a férfi végül meghalt. Esete világszerte vitát indított arról, meddig kötelessége egy hegymászónak a saját életét kockáztatnia mások megmentéséért.

A Mount Everesten maradt holttestek ma is a hegymászás legsötétebb fejezetére emlékeztetnek. A világ legmagasabb csúcsának meghódítása ugyanis még a legtapasztaltabbak számára is végzetes vállalkozás lehet.
Nyitókép: Alaptábor a Mount Everesten / Slepitssskaya / Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!